Napút-füzetek 12.

Napút 2007/2.

Zsille Gábor
Krakkói jegyzetek

Szepes Erika
„Bár emelkednék a világ...”

Kolofon

Felelős szerkesztő:
Szondi György

Szerkesztő:
Bognár Antal

Szöveggondozó:
Kovács Ildikó

Tördelőszerkesztő:
Szondi Bence

ISSN 1787-6877
ISBN 978 963 8478 70 2

Terjedelem: 44 oldal

Uzsoki András–Erdélyi István

Trón és kereszt

Fejezet Magyarország és a Kijevi Rusz történetéből

A tihanyi királyi kripta

T

anulmányunkban a Kijevi Rusz és a Magyar Királyság kapcsolatáról ama korszak évtizedeit jellemezve írtunk, amely a legkritikusabb volt országunkra nézve közvetlenül Szent István halála után. Bemutatjuk egyúttal – Uzsoki András munkássága tükrében – az eleddig kevéssé publikált tihanyi ásatások eredményeit.

PhD Uzsoki András (1925 Pacsa) Hadifogság Grúziában 1945–48. Muzeológus-régész (ELTE 1951–55). Több dunántúli múzeum igazgatója: Mosonmagyaróvár (1955–58), Győr (1958–66), Veszprém és Tihany (1969–72), Tihany (Bencés Apátsági Múzeum 1994–97).
    Veszprém megyei múzeumi igazgatóhelyettes (1980–87). Jelentős régészeti ásató tevékenysége a bronzkortól a kelta korszakon át a középkorig terjedt. A keresztény egyháztörténet és az aranymosás története kutatója. A bécsi Nemzetközi Lenau Társaság és a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület tagja, a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség és Alapítvány alelnöke, főtitkára. Az 1966–87 között elszenvedett politikai-szakmai igazságtalanságokért a kormány 1991-ben rehabilitálta. Több mint száz múzeumi kiállítás rendezője, tudományos konferencia szervezője, cikk és tanulmány szerzője.

DrScHistDrHabil Erdélyi István (1931 Nagyvárad) Muzeológus-régész (ELTE 1955), c. egyetemi tanár (1985), A Magyar Nemzeti Múzeum segédmuzeológusa (1955), a Leningrádi Állami Egyetem aspiránsa (1955–59), az MTA Régészeti Intézetében dolgozott (1959–91), közben a Szovjet Tudományos Akadémiai Régészeti Intézetének vendég-főmunkatársa (1968–70 és 1980–82), a doni nemzetközi (1975–82) és a mongol–magyar ásatások társvezetője (1961–90), a fenékpusztai ásatások vezetője. Egyetemi vendégtanár volt: ELTE BTK Régészeti Tanszék, Finnugor Tanszék, Kelet-európai Történeti Tanszék, Belső-ázsiai Tanszék, az ELTE habilitálta (1996), Pécsi Tudományegyetem Ázsia Központ. Akadémiai kutatási ösztöndíjas (1992–94). Részt vett a Károli G. Egyetem BTK megszervezésében: az egyetemi Történeti Intézet tanszékvezetője, a BTK dékánhelyettese. Kőrösi Csoma-díjas. Több mint félezer munkája jelent meg. A Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület elnöke, az Eleink című tudományos lap főszerkesztője.

A lap tetejére