NAPÚT 2007/10., 97–98. oldal
Tartalom
Koncz Gábor
színész, rendező
Lehotka Gábor
orgonaművész, zeneszerző
Németh László
bútorkészítő (Szombathely, 1938. július 14.)
A nagy francia forradalom évfordulóján egy iparoscsaládban születtem.
Születésem időpontja, úgy tűnik, meghatározta jellemem alakulását, a dolgokról, a világról való vélekedésemet. Lázadó típusú ember lettem, híján voltam az alattvalói tudatnak. Lázadtam és lázadok ma is az igazságtalanság, a hazugság, az emberi méltóság megtiprása ellen.
Fúró-faragó gyerek voltam, ösztönösen vonzódtam a művészetekhez.
A középiskolában könyvelői, statisztikusi, tervezői képesítést szereztem.
1956 novemberében, a forradalom leverése után Ausztrián át Angliába kerültem, ahol négy és fél évig cukrász voltam. Jó hasznát vettem ebben a szakmában kézügyességemnek.
Már ott is munkált bennem, hogy valamilyen művészeti iskolában kellene tanulnom, de ehhez nem volt elég bátorságom. Közben szorgalmasan látogattam az angol múzeumokat.
1961 tavaszán a honvágy hazahozott. De az angol demokrácia kitörölhetetlen nyomokat hagyott bennem.
A Szombathelyi Cipőgyárban helyezkedtem el, ugyanis cukrásznak – mint nem megbízható személyt – nem vettek fel. Itt 19 évig voltam állásban.
25-26 éves lehettem, amikor is kezdtem tanulmányozni a magyar szobrászokat, elsősorban Medgyessyt és Ferenczy Bénit. Próbálkoztam szoborkészítéssel, csináltam jó néhány plakettet, amelyekkel szerepeltem a Vas megyei képzőművészeti tárlatokon. Közben kerámia szakkörre is jártam, egypár kerámia is kikerült a kezemből. Foglalkoztam bőrrel, textilfestéssel, fémdomborítással, fával – egyszóval ízlelgettem az anyagokat, hogy mit tudok kihozni azokból, melyik áll közelebb hozzám.
Végül is a fát választottam.
Először kisebb használati tárgyakat, domborműveket, szobrokat faragtam, majd lassan bútorkészítéssel kezdtem foglalkozni. 1971-ben másodállásos fafaragó kisiparos lettem. Ekkoriban rengeteget jártam kiállításokra, gyűjtöttem a népművészettel, főleg a bútorkészítéssel, fafaragással foglalkozó könyveket, látogattam az egyre nagyobb számban létesülő falumúzeumokat idehaza, de külföldön is. Tanulmányoztam a paraszti bútorkészítés fortélyait. Lassan felmerültek emlékezetemben gyerekkorom falun szerzett tapasztalatai, ott megismert tárgyai, használati eszközei. Megigézett a paraszti bútorok egyszerűsége, praktikussága, szerkezetük világossága. Főleg az ún. ácsolt bútorok forma- és színvilága, ornamentikája, ezen bútorok szellemisége az, ami közel áll hozzám, rokon velem. Bútoraimat „hagyományos” szerkezeti módok alkalmazásával próbáltam elkészíteni, mivel nem rendelkeztem asztalosrutinnal, helyette sajátos ötletekkel kellett a szakmai gyakorlatot pótolnom. Előszeretettel alkalmazom a látható szerkezeteket: csapolásokat, ékeket, faszegeket, amelyek stabilan tartják össze a bútorokat. Ezek a szerkezetek, amelyek dekoratívak is, fokozzák az esztétikai hatást.
A fafaragó pályám kezdetén többnyire domború faragással készítettem bútoraimat, majd 1978–79 táján ismerkedtem meg behatóbban az ácsolt bútorokkal, „szökrönyökkel”.
Ezután készítettem a jellegzetes, ékrovásos, többnyire vörösre pácolt, feketével kontúrozott, geometrikus mintákkal díszített bútoraimat: az ácsolt ládákat, ágyakat, tálalószökrönyöket, pohárszékeket, falitékákat, ülőbútorokat, amelyek jól és praktikusan használhatók a jelenkor lakáskultúrájában is. Ezek a bútorok nem másolatok, szellemiségükben, hangulatukban idézik meg a múltat, a hagyományos bútorkészítést. A geometrikus díszítési forma felélesztésével igyekszem ezt a motívumvilágot megmenteni a feledéstől és tovább életben tartani.
A bútorkészítés egyre inkább hivatásommá kezdett válni. Így 1979 végén otthagytam a cipőgyárat, először mint kisiparos dolgoztam, majd 1984-ben addigi munkásságom alapján megkaptam a népi iparművész címet.
1987-ben Cákon építettem egy új műhelyt, ahol is 2001-ig dolgoztam, majd elköltöztem Csepregre, ahol jelenleg is élek.
Bútoraim Magyarországon kívül eljutottak az Egyesült Államokba, Libanonba, Németországba, Hollandiába, Ausztriába.
1974-től szerepelek kiállításokon bútorokkal, az alábbi eredményeket, díjakat értem el:
1974 Szombathely, Vas megyei ipari kiállítás: Szép munkákért, jó minőségért oklevél
1981 Nyíregyháza, V. Országos Népművészeti Kiállítás: Ezüstplakett
1982 Siófok, I. Országos Népi Kismesterségek Művészete Pályázat: III. díj
1983 Nyíregyháza, VI. Országos Népművészeti Kiállítás: Ezüstplakett
1984 Nyíregyháza, VII. Országos Népművészeti Kiállítás: Bronzplakett
1985 Debrecen, I. Országos Népi Bútorműves Konferencia: II. díj
1986 Nyíregyháza, VIII. Országos Népművészeti Kiállítás: Aranyplakett
1992 Budapest, Élő Népművészet, X. Országos Népművészeti Kiállítás: Aranyplakett
1996 Budapest, Élő Népművészet XII. Országos Népművészeti Kiállítás: Gránátalma Díj
