NAPÚT 2007/10., 151–152. oldal
Tartalom
Hajdú László
képzőművész
Zana József
színész (Újpest, 1938. december 20.)
Komikusnak humoros a lelke…
Amióta világ a világ, állítom, a színészi pályát igazán nem lehet megtanulni, erre születni kell!
Így jöttem világra én is.
Szüleim egyszerű emberek voltak. Édesapám a tanácsházán, édesanyám a Hazai Pamutszövőben dolgozott.
Akkoriban az embereket származásuk szerint három kategóriába sorolták: értelmiségi, munkás és egyéb. Mindenki azon ügyködött, hogy munkásszármazást igazoljon – én egyéb lettem.
Egyébként nem bántam…
Általános iskoláimat a Megyeri úti tanintézetben végeztem.
Rossz tanulónak indultam, később visszaestem. Tanáraim utánzását tökélyre fejlesztettem, amelynek osztálytársaim őszintén örültek, tanáraim kevésbé…
Nyolcadikos koromban Petőfi Sándort személyesítettem meg, aztán Kőműves Kelement alakítottam egy iskolai rendezvényen. Itt dőlt el, hogy színész leszek.
Középiskoláimat a Landler Jenő Gépipari Technikumban (vajon tudja-e még valaki ki, volt ő?) végeztem. De még érettségi előtt jelentkeztem Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába. Esténként hozzá jártam színészmesterséget tanulni.
Érettségi után technikusként a Hajógyárba kerültem. Mellesleg a gyár NB II-es csapatában fociztam. Később a futballtudásomat több évtizeden át a színészválogatottban kamatoztattam.
Egyik színész–új
ságíró meccsen hatalmas öngólt ragasztottam Koós Jani hálójába. Megjegyezte: „Te őrült, gólt lőttél?!” Mire én: „Csak nem gondolod, hogy ilyen közelről kihagyom.”
Visszatérve Kálmán bácsira, akinél többek között olyan nagyságok végeztek, mint Mezey Mária, Latabár, Rátonyi, Kiss Manyi, külön megtiszteltetés volt számomra, hogy amíg nála tanultam, a fellépésekre vele mehettem taxival, sőt egyszer egy sajátos Kossuth-díjat is kaptam tőle, ami egy oklevélből és egy húszfilléresből állt.
Nála fedezett fel Czipi néni (aki a Czipfer és König Zeneműkiadó Vállalat igazgatója volt), és elvitt a Vígszínházba Ajtay Andornak bemutatni. Ajtay éppen rendezett egy darabot, nevezetesen a Hotel Astoriát, amelyben az akkor Nyugatról visszatért Páger Antal is szerepet kapott. Boldog két esztendőt töltöttem el olyan művészek társaságában, mint Bulla, Sulyok, Ruttkai, Benkő, Pethes és mások…
1960-ban Czipi néni újból igazgatta a sorsomat, elvitt az akkor alakult Musical Comedy társulatához, ahol Szinetár Miklós több feladattal is megbízott. Játszottam a Koldusoperában, az Egy szerelem három éjszakájában és a Szivárványvölgyben. Néhány zseniális kolléga: Feleki, Agárdi, Domján Edit, Sennyei Vera…
„Átadom a stafétabotot” Kellér Dezsővel a Dobogón vagyunk című darabban |
Aztán két év Békéscsaba, majd vissza két évre a Déryné Színházhoz. Majd 1967-től, végleg feladva korábbi elvemet, örök hűséget esküdtem a Vidám Színpadnak, ahol a kabaré műfaj olyan klasszikusaival volt szerencsém játszani, mint Alfonso, Salamon Béla, Horváth Tivadar, Kabos, Kazal, Kibédi és a nagyszerű konferanszié, Kellér Dezső. Utóbbitól a Dobogón vagyunk című kabaréban megkaptam a stafétabotot. Minden más ezzel kapcsolatos állítás valótlan…
1990-ben rendezőként is bemutatkoztam, saját önálló műsorommal, a Zanatóriummal. Bátran vegyítettem a kabarét a kemény rockkal, amelyet ez esetben a fiam, Zana Zoltán és a Sex Action nevű banda képviselt. A sikert bizonyítja, hogy a show-műsorom három évig telt házakkal ment.
Harmincnyolc évet töltöttem el a Vidámban, nem rajtam múlt, hogy vége lett. Nem én hagytam el a színházat, ő lett hűtlen hozzám.
Azóta önálló show-műsorokkal lépek fel, és előfordulok filmen, televíziókban, szinkronban.
A „halhatatlanságomat” egy önálló CD és kazetta (Én csak bánatomban iszom címmel), valamint Kemény György könyve, a Csodagyerekek és fenegyerekek biztosítja. 1998-ban kitüntettek a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel.
Reménykedem, hogy eljön az idő, amikor egy családi show-műsorban fiammal, Zolival, lányommal, Zitával, aki most 13 éves és a színészi pálya felé kacsingat, valamint unokámmal, Zoéval felléphetek. Címe: Zöme–Zana–Zene–Bona.
Úgy legyen!
