Napút-füzetek 20.

Napút 2007/10.


Kisprózák tíz hangra

Papp Ágnes Klára
Mese, mítosz és modernség

Kolofon

Felelős szerkesztő:
Szondi György

Szerkesztő:
Bognár Antal

Szöveggondozó:
Kovács Ildikó

Tördelőszerkesztő:
Szondi Bence

ISSN 1787-6877
ISBN ISBN 978 963 263 003 8

Terjedelem: 28 oldal

Péhl Gabriella

Szénpor a bőr alatt

Malenkij robot, kitelepítés, asszimiláció – soroksári német sorsok

A

rendszerváltás után emlékek után kutatva indultam el Soroksáron. Gyűjtőmunkám eredményeként 1993-ban megjelent A túlélés titkai című vékonyka kötetem, 1996-ban pedig írtam-szerkesztettem a Soroksári Füzetek 1. számát (A kitelepítés). Akkor úgy éreztem, nem fogok már ezekről a témákról írni. A malenkij robot és a kitelepítés évfordulóira emlékezve azonban újra és újra találkoztam el nem mondott emlékekkel, s az időben távolodva egyre tisztábban láttam azokat a történelmi folyamatokat, amelyek újra írásra késztettek.
    „Egy nap negyven év körüli férfi állt meg kerítésünk előtt. Nem zörgetett a kapun, nem is kiáltott be, csak nézett, nézett befelé. Nem értettem, mit néz, hát udvariasan megkérdeztem.
    – Nem, nem nézek semmit – dünnyögte válaszképpen.
    – Akkor hát? – kérdeztem.
    – Nem, semmit, semmit – ismételte meg zavartan, de én nem hagytam annyiban.
    – Tudja – mondta ki nehezen, kérdő tekintetem látva –, ebben az udvarban töltöttem a gyerekkoromat.
    – Értem – válaszoltam halkan, hiszen nagyszüleimtől hallottam, hogy a ház előző tulajdonosát kitelepítették, és így üresedett meg, mielőtt megvették.
    – Jöjjön be! Üljön le egy kicsit! – hívtam beljebb együttérzően a férfit, de nem mozdult, nem akart bejönni.
    – Nem, csak innen kívülről nézném. Nem akarok zavarni – szabadkozott, én pedig szó nélkül bólintottam, mást nem tehettem.
    – Sokat változott azóta? – kérdeztem aztán mégis óvatosan, s akkor mosolyodott el először.
    – Nem, nem sokat – mondta.
    – Hát akkor… minden jót! – köszöntem el tőle, ő pedig sokáig állt még egykori házuk, a mi házunk előtt. Nézte a kertet hosszan, mozdulatlanul. Mintha minden fűszálat, minden liliomszirmot külön-külön akart volna üdvözölni.”

A lap tetejére