NAPÚT 2008/1., 32–33. oldal
Tartalom
Oláh Tamás
Cédrus
Bogdán László
A londoni mindszentek
Batári Gábor
Füst
Hommage à N. L.
füst füst füst
tűz léha unokája
parázs retyerutyája
nagy szellem tajtékkarikája
ne pipáztass
pokolra minket
ne kövérítsd
lomha szívünket
ne sorvaszd
árnyékká testünk
ne akard hogy
újra elessünk
s bukjunk
szenvedély-bugyorba
siralmas
kényszer-vigyorba
Metanoia
Naszádi Gábornak
Várva vágytam a bűn fájdalmát
a csontőrlő bánatillatot,
hogy szívemet könnytőr járja át
dicsőség Neked, hogy másképp adtad, Uram!
Vártam a megvilágosodást
felperzselő tűzérzéseket,
– szájamba sült galambot, nem mást –
dicsőség Neked, hogy másképp adtad, Uram!
Nem hittem didergő hitemben
csenevész az élet-igenre
szólottam, tudatlan szívemben
dicsőség Neked, hogy másképp adtad, Uram!
A tétovákra voltam irigy
néha, a sorsdöntő perc után
kétkedtem: ennyi volna a frigy,
hogy: igen?
Dicsőség Neked, hogy megadtad, én Uram és én Istenem!
Fohász
Nagy Lászlónak
Szellőláng,
Első hajnal,
Pallosangyal,
Ősanyánk!
Ne hagyj dermesztő veremben,
káprázattükrös teremben!
Vezessél gyöngy-kapun által,
ahol nehéz álmunk szárnyal!
Ne görbíts ólombatyuval!
Ne szoríts végzetsatuval!
Derű-országod honába
vigyél, hol nincs holt, se kába!
Tűzkardunk,
Vigasztaló,
Üdvöt adó,
Szebb arcunk!