NAPÚT 2008/1., 36–37. oldal
Tartalom
Bogdán László
A londoni mindszentek
Fecske Csaba
Gyerekkor • Ivárgyó • Lány a vonaton
P. Papp Zoltán
Csorbítatlan
Mikor megérzem az ízét
lerántom a leplet a nekem való létről
végre meglátom magam az enyéim között
a szavak jelentést kapnak mondattá állnak
kialakul valami dialógusforma
feltételes találkozó reménye csillan
már az időt is barátomnak hiszem
bár rendre kongat a révésznek
tán harminc-egynéhány évesnek lenni
Párizsban odaadni magam a legelső
mosolybókos szóra az első
a második a sokadik nőnek
aztán elsiratni közös jövőtlenségünk
felmutatni csorbítatlan magányunk
harcos gyöngeségünk majd
kesernevetgélni az elprédált álmokon
Kettőspont
Hol rontottam el csak tudnám
halott a csók tenyerén ujján
vagy a vesztőhely erénye
a tiszta szerető vére
kevés az áldozó tálba
kell még kellék: lélek máglya
Mire valók
Mire valók a meg nem írt sorok
a vágyak tajgetosza
erőszakolt ünnepek a fájdalom tűzijátékaival
felfénylő pantomimhalál-orcákkal
mire valók a szerelem kitárult karjai
a sziklafalon születő tengerszívdobbanás
s a felszökkenő vízfátyol-káprázat
mivégre a zsoltárok emelkedettsége
a becsület esküinek alkalmi felbuzdulásai
megannyi rejtély a teremtés omlékony magaslatain
miért is a tanulságok kérdőjele
a kérdőjelek igazsága
mit kezdjünk az emlékezetbe vésett létezéssel
csontjaimban szél lüktet
tudatlan szökőföldár közeledik
titkon szólít
könnyzöld már a fű síromon