NAPÚT 2008/2., 104–105. oldal
Tartalom
Cseh Károly
Visszatér a fiú • Tavaszáldozat • Emléknap • Tiszai pályaudvar, augusztusi éjjel
Szauer Ágoston
Vízszintes • Négyszög
Lászlóffy Csaba
Ember
Kegyetlen földi térbe,
űrszondát szívó fénybe
zuhanva-szállva mind
azt lesi, hol a ring!
Isten-fattya kevélyen
köti ebét a délben
vert karóhoz s bután
vélt igaza után
lohol morogva, fegyvert
ragadva! Győz, de megvert
úgyis, mindenkoron;
remeklés! – csupa rom,
tudván: sohasem ér be
hamis szobroknak érve.
Sűrű erdő-redők
(gondolattemetők).
Látnoki szó: Velence;
de lelke bűz-szelence –
s tengerár bár elül:
csak szörny kívül-belül.
Kegyetlen öl vakondja,
haláltól iszonyodva,
zuhanva-szállva… Mind
üvölt, vagy csak legyint.
Két vallomás
„Akarsz-e olyan lenni, mint?”
(Bertók László)
Oda az oda-nem-való,
az összidő s a pillanat,
mely akarva sem hívható
elő: a bőszítő, a csak
kívánság, vagy unalmadat
kijátszó-töltő valami
(a megsüketítő, a vak
világot látni, hallani) –
esély, ha nem is drámai,
de, mondjuk, az örök falat
nézve, szárny nélkül szállani
s bár képzeletben magadat
különbnek tudni, mint ami
voltál. Ennyi. Bevallani.
*
A támadás, a túl direkt
szavak és gesztusok, legyen
a bűn, a butaság, a leg-
olcsóbb valami: szerelem
a tét – az, ami állati
bennünk –, és a mindenkori
legdrágább lényt, vagy azt, aki
ellenfeled, múló sztori
erejéig (ha szétveti
a düh, mégsem adja alább)
gyűlölködővé teheti
a haragvás, lehet barát.
A támadás: mint villa, kés
evéskor – ennyi az egész.