NAPÚT 2008/2., 128. oldal–B/3
Tartalom
Adalék a gondolkodás tétjéhez
Paks
Paksra is igaz, sok más településhez hasonlóan, hogy határa már az őskor óta lakott. A paleolitikumból nem ismerünk lelőhelyeket, de az újkőkortól kezdve az őskori ember számos telepét és temetőjét is számon tartjuk. Az őskor utolsó szakaszát a vaskor jelenti, az első, már név szerint ismert néppel: Kr. e. 400 körül a Rajna vidékéről betelepedett kelták foglalták el a Dunántúlt.
A rómaiak a területet Pannonia provincia néven csatolták a Római Birodalomhoz. A provincia határát képező erődláncolatnak volt egyik tagja a dunakömlődi Bottyán-sáncon felépített castrum (tábor), Lussonium. A római uralom végét a hunok megjelenése jelentette.
A Kr. u. 433-tól 455-ig tartó hun uralmat több kisebb nép rövid ideig tartó megtelepedése után a Dunántúlon a VI. század első felében a langobard királyság váltotta fel. Ezt 568-ban a keletről érkező avarok szüntettek meg, akiknek több évszázados jelenlétével lehet számolni egészen Árpád magyarjainak honfoglalásáig, illetve az államalapítás koráig. Az Árpád-korból kevés adat áll rendelkezésünkre.
Paks neve 1333-ban jelenik meg írott forrásokban, s szinte ezzel egy időben említik Rátold nembeli Olivér királynéi udvarbírót, majd tárnokmestert. Az ő utódai már következetesen használták a Paksi családnevet.
A XVI–XVII. század folyamán a török uralom alatt és után Pakson a helyben élő lakosság nyomai folyamatosan kimutathatók.
1705-ben Bottyán János generális kiépítette a „Bottyán vára” néven ismert dunántúli kuruc hídfőállást.
Miután a hódoltság alatt és után betelepült rác katonaelemek a XVIII. század elején eltávoztak, a főként alföldi eredetű magyar lakosság beköltözése, majd az 1720-as évektől a Dél-Németországból hívott telepesek megjelenése és az első Tolna megyei ortodox zsidó hitközség megszerveződése révén alakult át Paks vallási és etnikai képe.
Az 1730-tól mezővárosi jogú településen a mezőgazdaság elsődlegessége mellett a céhes ipar térnyerésének is tanúi lehetünk. A kereskedelem fellendülését nagymértékben segítette a Duna vízi útja.
A XIX. század lassú polgárosodásában Paks közbirtokos famíliái is szerepet játszottak. A XIX. század második felétől elindult, majd a dualizmus időszakában felgyorsult a gazdasági és kulturális fejlődés annak ellenére, hogy 1871-ben Paks mezővárost községgé minősítették vissza. Igaz ugyanakkor, hogy Paks 1870-ben járási székhely lett.
A két világháború közötti időszak a világgazdasági válság ellenére a gazdasági fejlődés jeleit mutatta.
A jelenleg húszezer fős település 1979-ben kapott városi címet, amiben döntő szerepe volt az atomerőmű felépítésének.
A város épített öröksége iránt érdeklődők Budapest felől jövet a római kori erőd, Lussonium romkertjénél időzhetnek Dunakömlődön. A paksi Óváros központjában áll az 1840 körül épült klasszicista Erzsébet szálló, vele szemben az ún. Deák-ház (Szeniczey-kúria) és a Városi Múzeumnak helyet adó egykori Mádi Kovács-kúria. A központ felé haladva láthatjuk az 1885-ben épült bazársort, mellette pedig az 1901-ben felszentelt katolikus templomot. Az épített örökség kiemelkedő eleme az 1989-ben Makovecz Imre tervei alapján épült Szentlélek-templom, amely mára a város szimbólumává vált.
Paks büszke világ- és országos szinten elismert sportolóira és fontosnak tartja az utánpótlás-nevelést is. E területen közösen dolgoznak a város és az atomerőmű vezetői.
A város kulturális programjai közül kiemelkedik az egymást követő Német Nemzetiségi Nap és a Pünkösdi Fesztivál, júliusban az országos hírű Gastroblues Fesztivál, valamint júliusban és augusztusban a több ezer nézőt vonzó Duna-parti Családi Napok.
Az utazó, ha Paksot Szekszárd irányában hagyja el, nem kerülheti el az évente harmincezer embert fogadó Tájékoztató és Látogatóközpontot, az atomerőmű múzeumát és bemutatótermét.
A Prelátus épülete |
Virágos Paks a Jézus Szíve nagytemplommal |
Oltár a Szentlélek-templomban |
Szüreti felvonulás Dunakömlődön |
E számunk megjelenését Paks Város Önkormányzata támogatta.