NAPÚT 2008/6., 60. oldal
Tartalom
Tristan Tzara
Kétségek
Ladik Katalin
A távozásról
Varga Klára
Lélegezz
Az emberisten arca elfeketült
Fölzavart vizeiben fürdette
s most csupa kelés.
Megváltásfélével házalt
de nem jutott többre:
fölébed keveredett
kezére kerített
s most bízvást fejedre olvashatja –
tulajdon bűneit.
Sokfele jár
majd mindenütt ott van
de nem mondja ki sehol
igazi nevedet.
rózsáidét sem.
pedig még tudja.
Beleremegsz
hogy minden fűszál
ellene nő a kertedben
ha tétlen álldogálsz is
ha mindennek háttal állsz is
ha akaratod sincsen.
Kitérített folyó száraz medrében téblábolsz
néhanap siratod magad
ő zárolta a törvényt
s most rád mutogat
Mert neki kell még ez is
mert neki fáj ez is
mert az ő vonalkódolt szíve jobban tudja
mint te
hogy a világ meg az ember
ilyen meg olyan
S mi mivégre van
vagy inkább nincsen
ne törd a fejed
elégtételen
se azon
mit tehetnél
hogy neki jó legyen
hogy békesség legyen
ne árts magadnak
lélegezz
ha csak mint tolvaj
lopakszik is hozzád
olykor
a részekben lobbanó kegyelem