NAPÚT 2008/6., 95. oldal
Tartalom
Petrőczi Éva
Egy pünkösdi vers, 1977-ből
Németh Péter Mikola
Új pünkösd vigíliája
Tari István
Lángolva száll
A megváltással járó lobbanás,
égi jel élteti énekesét,
miközben fő a krumplipaprikás,
s érdemrendként fénylik a zsírpecsét
az áttetszővé vált, tintapacás
papíron, melyen surranó menyét,
föléledő címerállat a rím
fénycsóváján átszökő barna hím.
Zörög, mint ürülő gyufásdoboz,
markok barlangjában ellobbanó,
filigrán pálcikán lángot pofoz
a sóhaj. Fullad, sípol a bagó
savanyította dal, melyet koboz
nem kísér, csak kihegyezett karó:
karóba húzás, kerékbetörés
jár a költőnek! Vagy tarkólövés?
Mert nem ártatlan az, ki szavakat
piszkál, rakosgat, ír a hatalom
ellen, csürhét lázít! Ördöglakat
a vers, titkos fegyvert rejtő alom,
pokolgépeket leplező kacat,
dinamittal zsúfolt múlt, sírhalom…
Mely, ha robban, évekig zakatol
tőle a szív – s lángolva száll a toll.