NAPÚT 2008/8., 16. oldal
Tartalom
Zsávolya Zoltán
„Lé és tüdő”
Fodor Miklós
Az emberi sorsdráma biológiai gyökerei
Iancu Laura
hajnalban
sírnak a fák
mélyen, halkan
vacognak
a szeretők már nem szeretik egymást
tüzet okádó tekintetek közt
megfagyok
megadta magát az idő
nem sérti már az ész
a titkot
vacog a hideg, vacog a meleg
kihúzza magát az alvilágban
a csontsereg