NAPÚT 2009/4., B/2
Tartalom
Lászlóffy Csaba
Dögevők • Közelkép egy néhai hatalmasság ravatalán • Torda után, akár a világ vége
Madár János
Holdfény
Elkezdtünk énekelni, és egyre fényesebbek
lettek a tavak. A víz ezüstös tükre
fölött csillagok szálltak boldogan – – –,
mert megláttalak. Egekre nyíló szememben
megtörtént az egyetlen csoda. Mint a legszebb
félelem, a végtelen tündöklő fogsora. Csak
álltunk egymás lélegzetében és valami
furcsa érzés emelt föl a csönd fölé minket.
Hallgattunk a kövek hű tenyerében,
és hosszan vártunk, vártunk, míg egy távoli
sirály föloldozta megriadt szívünket.
Fogadjanak örökbe
Minden csillag mögött egy másik csillag,
minden arc mögött egy másik arc hevül.
Mutatja ősök törékeny ráncait –
szülőföld, haza csontokra feketül.
Sírhantok emelik hatalmas árnyainkat;
örök világosságból szivárgó alkony.
Az este ha végleg pengényi este lesz,
az utolsó fényt szívedhez tartom.
Lüktessenek csak csöndben – – –,
viszhangozzanak az elhagyott egek.
Minden csillag mögött egy másik csillag,
fogadjanak örökbe minket a tengerek.