NAPÚT 2009/4., 64. oldal
Tartalom
Horváth Bernadett
arról, ami láthatatlan • impresszió • írni, hiába
Kutas József
Kétéltűek tánca
Nyerges Gábor Ádám
A Muszájkatullusz
Vörösnek
Ha ez egy szerelmes vers lenne
bizonyára kívülről haladnék és felülről lefelé
vektorirányban, ahogy herpeszes múzsák csókjaitól ihletett
antik lelkű oktatóm tanácsolta (nem mellesleg költőtárs is)
nyilván a hajadnál kezdeném mivel amúgy se tudok betelni vele
vö. minden második versemmel, tényleg mind a hajadról szól
aztán elidőznék a szemednél is megint csak azzal szekálnálak
hogy mennyire nem illik a hajadhoz és deténylegmérnemzöld
megjegyezném hogy az orrod alakjában meg van valami
veszedelmes intelligenciát és csökönyösséget sugárzó
és nem feledkeznék meg az álladról sem ami kétségkívül kicsit arisztokratikus
(biztos a nyakadról is írnék valami baromságot)
a melleidre természetesen csak erőltetett
szemérmes utalásokat tennék a költői hagyományokhoz híven
(meglepő hogy mennyire idétlen metonímiákkal vagyunk képesek körbeírni hogy
)
és itt megállna a vers.
a múzsáknak természetesen nem lehet jó seggük vagy ilyesmi
hogy egyébről már ne is szóljunk
de mindenekelőtt sürgősen leszögezném hogy
hogy természetesen mindez persze mit se számít
és ezen a ponton csábos démonból szűzies nimfává léptetnélek elő, Lesbia
bár e témában nagy elődeim is tudnának mit mesélni
de mindezeket tudományos jellegű vizsgálódásunk köréből jelenleg kizárva
figyelnélek tovább
és írnám hogy hangod csilingel a szélben, lépted nyomán virágba borul a föld
ja meg hogy szelíd galamblelked és tündérkezed érintése holott te hívtál engem Tündérnek
és különben sem úgy
de mi már csak ilyenek vagyunk mind
egy jobb metaforáért apánkat is eladnánk
(ti. anyánk már két vers óta a zaciban vár)
egyszóval elkennénk a történeti hűséget
te meg itt már rég fintorognál
(na látod a fintorodat külön imádom)
és közölnéd hogy száraz hosszú erőltetett
és különben is minden versem ugyanolyan
pedig csak ez az egy szólt igazán rólad.