NAPÚT 2009/4., 105–106. oldal
Tartalom
Csíki András
Muszáj • Vers vagy te is
Balázs Géza
Az alakzatok mint szöveg- és stílusépítő eljárások
Erdélyi Tea
Átmenet
Ha majd rám húzzák azt a fehér ruhát,
Mintha szárnyak nőnének két karomból.
Kék madárrá változom csendben,
És meghasadt szirtre telepszem.
Arcomon a narancsvörös nap fénye,
Sikolyom a tenger haragoszöld hangja.
És rám találva újra eggyé válok magammal
Egy örökké tartó ölelésben.
Te vagy
Én nem fázom.
Te vagy, aki fázik.
Vacogva bújsz a takaró alá,
összehúzod magadon a kabátot,
és kékre fagyott szádat elrejted
egy vastag sálba.
Gyönyörű vagy.
Én nem vágyom.
Te vagy, aki vágysz
egy vad érintésre titokban,
a forrón összeboruló fák alatt,
és összekeveredsz velem,
amikor lemegy a nap.
És gyönyörű vagy.
Én nem félek.
Te vagy, aki félsz.
Az élettől és a haláltól,
a szerelemtől és a vágytól,
attól, hogy elér, és attól
is, ha nem, pedig –
gyönyörű vagy.
tört
ösz-sze-tör-ve-ál-mot-lát-va
két-ke-zé-vel-be-pó-lyál-va
lát-ha-tó-lá-za-dó
két-ke-dő-két-re-dő
né-ma-is-ten-szár-nya-nin-csen
vélt-e-gé-ben-vár-ja-min-den
ál-ta-tó-al-ta-tó
lé-te-ző-lép-ke-dő
né-ma-is-ten-ál-mot-lát-va
ösz-sze-tör-ve-vár-ja-min-den
lé-te-zem-két-ke-dem
lát-ha-tok-vált-ha-tok
vélt-e-gé-ben-be-pó-lyál-va
két-ke-zé-vel-szár-nya-nin-csen
vég-te-len-ér-te-lem
lát-ha-tat-lan-lé-te-zem.