NAPÚT 2008/3., 28. oldal
Tartalom
Rácz Péter
Tasnádi Edit
Gúzsba kötve táncolni? Szépen hűtlenkedve? Öncélú magamutogatás? Hosszú kirándulás? Mondatépítészet? Újjászületés?
Hogyan fordul a mű? Húszan fejtik ki, gyakorló interpretátorok, a maguk válaszát az alábbi kérdésekre:
a) Van-e belső szabálya, amelyet műfordítói gyakorlatában követ: saját használatú öt-, hétparancsolat?
b) Születhet-e szellemes személyes megfogalmazása - akár most, kérésünkre - a műfordítás mibenlétének?
c) Meddig ér egy szakfordító kompetenciája, és állhat-e helyt műfordító szakfordítóként?
Romhányi Török Gábor
a) A bérmunkák elől kitérek, csak saját választást igyekszem elfogadtatni kiadóval, szerkesztőséggel – innen az alkotás illúziója.
b) Kottából zongorázni, de nem a Boci, boci, tarkát, hanem Beethovent.
c) A műfordítás Szókratészig terjed és Arisztotelésznél szükségképpen vége szakad.