NAPÚT 2009/10., 19. oldal
Tartalom
Voigt Vilmos
folklórkutató
Szávai János
irodalomtörténész, műfordító
Miller Lajos
operaénekes (Szombathely, 1940. január 23.)
A szüleimtől nemcsak az életemet kaptam, hanem csodálatos, gondtalan gyermekkort, szigorú és vallásos nevelést, de ugyanakkor a vidéki élet adta szabadságot is.
A zene iránti szeretetet zongoratanárom, Laci bácsi ültette el bennem. Ifjúként soha nem gondoltam arra, hogy operaénekes legyek. Eredményesen sportoltam, a Testnevelési Főiskola volt az álmom. Kitartóan, hittel készültem erre a pályára, de VALAKI más sorsot szánt nekem. 1956 – a gimnáziumból nem javasolhattak továbbtanulásra, vonatfékező gyári betanított munkás, majd elektroműszerész lettem.
Giuseppe Verdi: Ernani |
Elindultam életem új pályáján.
Tehetségkutató meghallgatás után hét év a Zeneakadémián.
1968-ban operaénekesi és tanári diploma, szerződés a Magyar Állami Operaházhoz.
Hazai és külföldi énekverseny-győzelmek, főszerepek, hazai szakmai elismertség, a közönség szeretete, külföldi meghívások a világ jelentős operaszínpadaira.
Az a VALAKI mindig fogta a kezem, minden színpadi szerepemben velem volt, lelkesített, segített.
Művésszé válásomban karmesterek, rendezők és a kollégák voltak a segítőim.
Ezekkel az emberekkel szárnyaló előadásokat élhettem át – a lelkemet kitettem értük – az együtt muzsikálás örömében.
Hullámvölgyek voltak – de az a VALAKI mindig kisegített. Ilyenkor fotóztam, rajzoltam, festettem, filmeztem.
Most, hetvenévesen még mindig úgy érzem, a bennem lévő izzó parázs nem hamvadt el egészen – az a VALAKI még fogja kezemet, átadni a tudást, a sok-sok tapasztalást, új generációt nevelni.
HISZEK A SORSSZERŰSÉGBEN ÉS A KÜLDETÉSBEN.
