NAPÚT 2009/10., 22. oldal
Tartalom
Szávai János
irodalomtörténész, műfordító
Kocsis Imre
festőművész
Brokés Ágnes
festőművész, költő (Kaposvár, 1940. január 26.)
„Ötven, – jaj, ötven éve – szívem visszadöbben – halottjaim is itt-ott, egyre többen…”
Csak éppen az évek száma nem ötven, hanem hetven, és a halottak nem csupán „itt-ott”, hanem régóta többen vannak, mint az élők.
Milyen volt az élet? Olyasféle, ahogyan Fellini írt róla: „Mindennek ellenére… az élet mélyen, titokzatosan édes is. Brutális és irtóztató, ugyanakkor elragadó, vonzó, mesés, lenyűgöző.” Ami engem illet, szerettem a szabad természetet, a régi Balatont, szerettem verset írni, festeni, táncolni és még sok egyebet. Brutális és irtóztató volt a kitelepítés (rosszabb volt, mint a háború), irtóztató volt a szeretett személyek szenvedése és még sok egyéb.
Évről évre, hónapról hónapra kevesebb az, ami bírni képes teljes érdeklődésemet. Ami viszont „állja a sarat”, ami gyerekkorom óta lenyűgöz, vonz, megfélemlít és inspirál, az az élet és a halál titka. És ha már vele kezdtem, a befejezéshez is Kosztolányit hívom segítségül: én is „földig hajolok, s mindezt megköszönöm”.
Képzőművészeti Gimnázium, majd Képzőművészeti Főiskola, festő szakon. Mestereim: Fónyi Géza, Bernáth Aurél, Barcsay Jenő.
1965, ezüstérem és diploma Rómában a főiskolák és akadémiák nemzetközi kiállításán.
1967–71, Derkovits-ösztöndíj.
Első verseskötetem 1996-ban jelent meg a Magvető kiadásában. A Jó hely Bródy-díjat kapott.
Második verseskötetem 2009 őszén jelent meg Szerenád címmel az Orpheus Kiadó gondozásában.
