NAPÚT 2009/10., 130–131. oldal
Tartalom
Kulcsár Győző
vívó, edző
Berkovits György
író
Csete Ildikó
textilművész (Sátoraljaújhely, 1940. október 19.)
Köszönöm a lehetőséget, hogy elmondhatom, milyen érzés hetvenkedni.
Volt is néhány tervem, hogy mit szeretnék leírni, olyat, ami csak velem történt meg, s amit fontosnak tartok, hogy leírjam, megmaradjon. De most képtelen vagyok rá. A jelenlegi magán- és közállapotok olyan mértékben igénybe vesznek, hogy nem tudok ebből a lelkiállapotból kiszakadni. – Az egyre sötétedő világban, „rosszkedvünk telén”, pislákol ugyan egy kicsi világosság, hiszen már hatvankilencszer átéltem a csodát: a tőlünk távolodó FÉNY egyszerre csak megáll egy pillanatnak tűnő időre, és elindul újra vissza. Felénk. A kinti világ és lelkünk mélypontján – megszületik a Fény, és a Remény.
Ebben az évben egész nyáron egy kiállításra dolgoztam. A megadott téma az apokalipszis, János apostol Mennyei jelenései című könyve volt. Négy hónapon át küzdöttem vele. A jó világ és a szörnyű vég látomásából az új világ eljövetelét festettem meg. A címe is az: Új ég és új föld (Jel. 21,10–23.)
Munkám „erkölcsi díjat” kapott.
Ez erőt ad. Úgy érzem, talán van remény. Egyénileg a munkámban s mindannyiunk számára a közeledő, újjászülető Fényben, mely reményt és erőt ad az egész élő, örökké változó, gyönyörű szép teremtett világban.
