NAPÚT 2010/9., 33–35. oldal
Tartalom
Lászlóffy Csaba
Az eltűnt idő látószögéből
Fodor Ákos
Egy megbeszélésem, velem • Frontalitás • Buták párbeszéde • Teológia • Történet • Meditáció a gravitációról
Kiss Anna
Milyen a kővel főzés?
(Részlet)
VETÜLETEK
Fenn a jurták világa,
a parasztházak világa
apajogú. (A férfiak helye
van a szent oldalon.)
De anyajogú világ
a holtak
világa odalenn.
KIK VAGYUNK, MI NÉPEK?
Kik hagyták el
Atlantiszt, Ataiszt,
Vértesszőlős odvát, a
Baradla-barlangot,
Velem bronzkori kohóit, a
világ (belül többszintes)
lakóhalmait, a boszniai
piramist, ki formálta
Kis-Ázsia, Jordánia
irdatlan idomú anya-
szobrait, kik hagyták
el a cölöpházak mocsarába esett
tárgyakat, Stonehenge-et,
Alaszka jégkori havába merült
cölöperődjét, a permi, az
ordosi bronzokat, a Selyemút
romvárosait, s a többit
mindenfelé. Kiké a
festett kéznyomok
szerte a világon?
Mi köze a kecskeméti
tulajdonjegynek
a kínai, japán
írásjelhez, a közép-ázsiai
pecsételőkő jeléhez?
A székelyföldinek
egy kazahsztáni nép
zászlójeléhez, ahol a
szaka (szkíta) utódok
ma is élnek?… Mi köze az
Irtis menti hantiknak a
lóhoz? Ahol csak
rénszarvasok vannak.
Jeniszeji férfi-avatások
két legnagyobb titka közül
az egyik: hogy valaha
vöröses-szőkék voltak.
Hogy a kirgizek is.
Az állította, aki
rád szólt a hetvenes
évek legvégén, hogy
mért oroszul beszélsz.
Hakasznak hitt. A
mongolok mongolnak,
a kazahok kazahnak,
a mordvinok mordvinnak.
A legészakibb szibériaiak
is, hogy szép kerek
fejed van, mint nekik!…
Valami baj van
ezzel a mi
finnugor-türk vitánkkal!
MÉLYKÉK ÉS VÖRÖS
… az Élet Ura
vörös rongyokkal, a
Halál Úrnője mélykék
rongyokkal jelölt, magas
rúd-bálványai a menden-indián
temetőben. (Védelmezők!)
Idejártak életet, halált
bevádolni, ordítani tőle,
néha napokig, még
ezernyolcszáz-
harmincnégyben is.
A félvárosi indián
szokásai rég mások.
De mi változott?
Meteor-kúpból
szól a végtelen anyag:
te az enyém vagy.
S a tükröző
mocsár elborul.
Sötét vulkánjából
az olvadt föld:
enyém vagy.
S megindulnak
alattad a sötét
láva-rögök.
FELJÖN A VIHAR
egy rossz szitából is.
ÉS MEGHALNI BÁRHOL LEHET
MILYEN A KŐVEL FŐZÉS?
Ételárus asztalala a
táncok szünetében,
bölénysült, kagylós, gyöngyös
holmik arrébb. Indián
kertekről eshet szó,
régi idők főzőkosarairól,
bölénygyomor-kondérairól.
Volt ilyen.
Máshol, tavaszi
dombok közt bőrébe
kerül vissza a juh szíve,
mája, feje, húsa, a kövér
faggyús farok, helyben
felhúzott vadhagymák,
füvek – földdel fedik a
gödröt. Valaki aranyrögöt
lel a lösz-sárga úton,
mongol ajándék,
nagylelkű. De hogy
fogadhatnád el?!
Egyszer mindez majd
illik a bölénysülthöz, a
kukoricaleveshez.
NÉHÁNY DOLGOT ÉN IS „ELÁSTAM”
Az inuit ABC-t.
Már csak egy szakadt,
nagy, fali változat
volt belőle. Alighogy
kitalálta valaki, az
iskolák áttértek a
latin betűkre. De ha
meggondolják magukat,
nálam van egy példány!
(ki, ku, ká…
pi, pu, pá… ti, tu, tá…)
A kézzel írt angol–magyar–izlandi
angol–izlandi–magyar szótáramat.
Arra az esetre, ha az
izlandit és a magyart
beszélnénk a legtöbben a
világon, s ráerőltetnénk a
többi szerencsétlenre,
hadd tudják meg, hol
lakik az Úristen!
Az indián kézjelek angol
nyelvű szótárát.
A cudar vízöntő-természetemet
HOVÁ TŰNT EL A RÉGI NÉPEK
TILTOTT TUDÁSA?
Lappangó s eleven
hagyományba:
mindent túlél.
…
Atlaszokba:
darhan(kovács),
dargan(kovács),
tarhan(kovács),
tárkány(kovács).
Helynevek a Góbitól idáig.
…
Közös tudattalanba:
Ha könyvet
találomra forgatsz,
hátulról kezded el.
Mint írástudatlannak
gondolt elődeid
az írást.
…
Templomok falába:
A sárkánykígyó-párt
tején nevelő
madár-istennőt,
a gyerőmonostorit.
Világegységet,
Szkítiából.
Arab kalligráfiákba:
az „omszki sezserét”,
kazahsztáni magyarok
családfáját.
…
Emlékezetbe:
Hogy tudnak rólunk,
egy nagy hegy
mögé költöztünk
nyugaton (a Kárpátok
mögé). Mások: hogy
őket hurcolták el innen.
…
Fejben adják tovább:
tizenkét ifjúnak,
azok is mind tovább
tizenkettőnek,
azok is mind, azok
is mind…!
(„Kerek istenfája
szép tizenkét ága”)
…
Borókaág üregébe rejtik:
a rovott aranypálcát,
s idegennek
észrevétlen marad.
…
Katasztrófákba:
még az Edda özönvize
után is maradtak írott
aranytáblák.
…
Testvérnépekhez mentik:
aranytáblákon az Arvisurát,
vén Urál (?), füves Altaj (?)
odvaiba, másolatát
vászoncsíkokon,
katona fia-sámánok,
besorolt tudós-kapitányok,
hírszerzők, magukra
csavarják, egyszer majd
visszahozzák.
„…sós kútba…”
„…malom alá…”
„…kerék alá…”