NAPÚT 2010/9., 46. oldal
Tartalom
Bereti Gábor
P. Klee a születés kiáltásait hallgatja • P. Klee nem hisz nekem
Hugh Kenner
A tudomány, Axel és játék a szavakkal
Szauer Ágoston
Elágazás
Mert elmaradt. És senki.
E történetben más van,
és folyton itt kell lenni
e szép, magas lakásban:
negyvenes villanykörte,
a fal, képekkel körbe…,
mind idegenné válik,
akár a majdnem másik,
kis fikciókkal tömve.
Irány
Szabálytalan növények, kis vadon,
a lugas vascsöve, lapos kövek,
vagy ötven éve egyformán öreg
a vilmoskörte itt az udvaron.
Alatta szék ül, árnya lomha rács,
a háttámláján ődöngő darázs
egy sokszor festett nagy szegecs körül.
Rögzített lábak – mindig egy a kép,
így ül tűnődve minden nemzedék,
s a látásmód már belsővé kövül.