NAPÚT 2010/9., 79–81. oldal
Tartalom
Kőszegi Lajos
Égi bárka Magyarföldön
Gál Erika
Tranzit • Szieszta • Sorok ultrahangra
Rusvay Balázs
Néma
A Pesti Srácok emlékére.
(részletek)
Nem bocsátunk.
Nem felejtünk.
Egy emlék szilánkjai
2 másodperc.
Egyenesen a képembe bámul.
(Elálló fülek, ragyás arc.
Valami himlő maradványai.)
Szemeiben
nincs döbbenet,
nincs félelem,
csak a Bizonyosság.
Nem is olyan rég talán ő is így guggolt egy harckocsi tetején,
talán az ő kezében is benzines palack lángolt,
és ő is így nézett egy konzervdobozban kuporgó alakra…
APA NEM JÖTT HAZA!
A Molotov-koktélt egyenesen a pofájába vágom.
Zuhanok…
(…)
A dobtáras fegyver úgy simul karjára,
mint egy finom szajha dereka.
Mindig utáltam őt.
Az apjával tokaalja szalonnát zabáltak.
Anyám krumplit koldult.
Ránk néz.
A berobbant kapu felé biccent.
Most már tudom.
Tudom, hogy ő az
Apám,
a Testvérem,
az egyetlen Barátom.
Fedez minket.
Négyen egyszerre rontunk ki az utcára.
Fegyvertelenül.
A srác tüzet nyit.
Rohadt messze még a sarok.
Átvillan agyamon az egyetlen gondolat,
aminek nem szabadna:
Csak hátba ne lőjön ez a barom…
Túl a sarkon hasra vágom magam.
A géppisztoly elkussol.
Néma csend.
Lövés dörren.
Egy magányos lövés…
Visszanézek.
A srác a földön.
A fél feje hiányzik…
Léptek a hátunk mögül…
Jelentés
A gyanusított neve ismeretlen.
Neme: férfi.
Életkora: kb. 15-16 éves.
Különleges ismertetőjegy: arcán a bal szemöldökétől az álláig méj, vágot seb huzódik.
Szeméjazonosságát az eddigi kihalgatások során nem volt halylandó felfedni.
A hatóságokal semmiféle információt nem közölt.
Megalapozotan gyanusítható
gyujtogatással,
gyilkosággal,
ellenforradalmi és álamellenes tevékenységekkel.
Elrendelem további vizsgálati fogságát és kihallgatását.
Kelt: Aláírás:
1956. november 8.
A Koponyák hegye
Bajszos, dögszagú kádárkutyák.
(Le se köptök?
Belém se rúgtok?)
Tanácstalanul egymásra néznek.
A karjaimnál fogva talpra rántanak.
Testem minden csepp ereje széttépett ujjaim kínjával küzd.
Megállni sem tudok.
A hónom alá nyúlva vonszolnak ki a cellából.
A folyosón félhomály, csupasz, pislákoló körték.
Fejem lehorgasztom, csak magamra figyelek..
A törött kövezet sebeket szakít a lábfejemen.
Hosszú vércsíkot húzok magam után.
(Mint egy rohadt csiga…)
Kulcs zörren.
Ajtó nyikordul.
A hideg levegő tonnás súllyal vág a mellkasomba.
Már tudom, hová visznek…
A bal karom kicsúszik a szorításból.
Térdre rogyok.
Az őr zsebéből valami a földre hullik, egyenesen az orrom elé.
Egy fénykép.
Ikerlányok az apjukkal.
(„Apadjon el a szem, mely célba vevé,
Ötévesformák.
Száradjon el a kar, mely őt lefejezte;
Szőkék.
Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,
Mosolyognak.
Ki miatt lőn ily kora veszte!”)
Az apjuk is…