NAPÚT 2010/10., 39–41. oldal
Tartalom
Bitskey István
irodalomtörténész
Zsigmond Attila
ipari formatervező művész, bölcsész
Kupa Mihály
közgazdász (Budapest, 1941. április 3.)
Anyám, Kalotaszegi Erzsébet számviteli-pénzügyi szakember volt (még 75 évesen is dolgozott), apám, id. dr. Kupa Mihály állam- és jogtudományi doktor, 1953-ig banktisztviselő, majd nyugdíjazásáig segédmunkás, ill. telepvezető, jelentős numizmatikus volt, fő munkája, a Corpus Notarium Pecuniariarum Hungariae (Magyar Egyetemes Pénzjegytár) máig alapmű. Felmenőim három ágon erdélyiek, anyai nagyanyám porosz származású.
Hárman voltunk testvérek, Ildikó húgom – sajnos elvesztettük – terv-matematikus közgazda volt (briliáns humán műveltsége ellenére származásunk miatt nem vették fel az ELTE irodalom szakára), öcsém, László jogász és szociológus egyetemi tanár Pécsett.
Nős vagyok, két házasságomból négy gyermekem van, és már négy unoka boldogít.
Szegényes, de boldog gyermekkorom volt, rengeteget olvastam, sokat sportoltam, tizenhét éves koromra II. osztályú felnőtt minősítésem volt atlétikából.
„Hármas” nevelésem volt: Rákosi elvtárs az iskolában, keresztény magyar otthon és proletár Kőbányán, a nagyszüleimnél, ahol a kispolgárságot elöntötték a lumpen vagányok.
Életemet alapvetően meghatározta 1956. Tizenöt évesen egyszerre éreztem a szabadság ízét, a felszabadulást, a lelkesedést és a tiszta akaratot, majd pillanatokon belül az árulást (a Nyugatét is!), a hitványságot, a reménytelen elhagyatottságot.
1958 júniusában letartóztattak a Petőfi gimnáziumi diákszervezkedés miatt (összejártunk, röpcéduláztunk). 1959 áprilisában tíz hónapra elítéltek, majd azonnal kizártak az ország összes középiskolájából. 1959 szeptemberétől 1969 szeptemberéig a Chinoin gyógyszer- és vegyitermék-gyárában dolgoztam segédmunkásként, a szerves vegyipari szakma megszerzése után szakmunkásként, majd a kísérleti üzem vezetőjeként.
1964-ben levelező tagozaton érettségiztem, és felvettek a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem elméleti közgazdasági és tervezési szakára esti tagozatra, 1969-ben diplomáztam. 1972-ben doktori címet szereztem summa cum laude minősítéssel. 1969–1972 között a Központi Statisztikai Hivatalnál dolgoztam, részt vettem az ún. népgazdasági mérlegek kidolgozásában, területem az államháztartás–állami költségvetés volt. (Ez megfelel ma is az ENSZ- és az EU-szabályoknak!)
Ezen alapult a Költségvetés, jövedelemosztás, gazdasági folyamatok című könyvem, amely elsőként mutatta be – igaz, arányszámokkal – a költségvetés valós hiányát.
1973–1974-ben oktatás-gazdaságtannal foglalkoztam a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpontban olyan kiválóságok társaságában, mint Beke Kata, Hegedűs B. András, Tábor Ádám.
1974 végén a felejthetetlen Hagelmayer István vezette Pénzügykutató Intézethez kerültem, ahol osztályvezető, majd igazgatóhelyettes voltam. Rengeteget tanultam, főleg nemzedékem legkitűnőbb alakjától, Antal Lászlótól, aki sajnos már nincs velünk, vele együtt – sokakkal másokkal – megalapoztuk évek keserves küzdelmével az 1988. évi adóreformot.
Megtisztelő – sokszor kockázatos – feladatokban vehettem részt. A Nemzetközi Valutaalap csatlakozási tárgyalásain az államháztartás felelőse voltam, az IMF szemináriumán Washingtonban az első magyar résztvevő. Három hónapot töltöttem Angolában, Moszkvában órákat vitatkoztam a piac szerepéről.
1984-ben átvettem a Pénzügyminisztérium lakossági adók főosztályának vezetését, 1985-től az adóreform-titkárság, 1988-tól az államháztartásireform-titkárság vezetője voltam. Ez utóbbi munka eredményeként nyújtotta be Békesi László pénzügyminiszter 1989 decemberében az Országgyűlésnek a máig is egyetlen komplett államháztartási reform koncepcióját és törvénytervezeteit, amely a polgári demokrácia elvein alapult. A történelem ezt elsodorta.
1990-ben elhagytam a Pénzügyminisztériumot (Antall József felkért közigazgatási államtitkárnak – nem vállaltam, de maradtam Rabár Ferenc tanácsadója), és megalapítottam a Deloitte Ross Tomatsu Magyarország tanácsadó céget.
1990 decemberétől 1993. februárig pénzügyminiszter voltam, megalkottuk a Kupa-programot, amely a piacgazdasági átmenet kereteit adta meg, folyamatosan elfogadtattuk az ehhez szükséges gazdasági és pénzügyi törvényeket, létrehoztuk az ehhez szükséges intézményeket. Legnagyobb sikerem mégis az, hogy Magyarország teljesítményét elismerve 1993-ra megválasztottak a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank soros kormányzójává.
1993 márciusában megalapítottam a Kupa és Társa tanácsadó céget, ahol azóta is dolgozom.
Kétszer voltam országgyűlési képviselő függetlenként Tokaj-Hegyalján, 1991–1994 (MDF-támogatással) és 1998–2001 között.
2002–2006 között a Centrum Párt elnöke voltam, emiatt sok kellemetlenségem támadt.
Megtisztelő társadalmi tisztségeim vannak:
– a Zempléni Településszövetség alapító elnöke és örökös tiszteletbeli elnöke,
– a Magyar Borakadémia és három borlovagrend tagja vagyok.
A kultúra (ez a húgom hatása) mindig keresztezte útjaimat.
– Pénzügyminiszterként
– évente támogattam a Gyulai Várszínházat,
– hosszú távon működő színházi finanszírozási rendszert alakítottunk ki,
– induló támogatást adtam a hagyománnyá váló budai borfesztiválnak,
– ott voltam a Duna Televízió indulásakor.
– Magánemberként
– befektetőt szereztem a Budapesti Operabál újraindításához,
– egyengettem Markó Iván hazai újjászületését,
– a Nemzeti Színház felügyelőbizottságának elnöke vagyok.
Nem utolsósorban a magyar gazdaság zászlóshajójának, a Mol Zrt.-nek a felügyelőbizottságát elnökölöm.
Végül: ha Isten akarja, megérhetem a hetven évemet, de már így is szerencsés és hálás vagyok a Teremtőnek.
Szerencsés, mert a hazát és haladást mindig tudtam szolgálni.
Hálás, mert kitűnő emberekkel dolgoztam együtt, akár főnökök, akár munkatársak voltak.
Egyszerűen fogalmazva: magyarnak születtem, és mindig az európai normák híve voltam és maradtam. A paternalista állam helyett a polgári jogállamban hiszek, a vulgár-közgazdaságtan helyett a kipróbált elméletet, a politikai demagógia helyett az érdemi társadalmi párbeszédet pártolom.
