NAPÚT 2010/10., 134–135. oldal


Tartalom

Balogh Gyula Bogumil
író, feltaláló, természetgyógyász

Vagyóczky Károly
festőművész, grafikus

Bócz Mara

maszkmester (Budapest, 1941. szeptember 21.)

    Már hetven vagyok? Nagyon sok! S mi minden történt?!
    Két egymást szerető ember vágyából születtem, Budapesten, de szüleim már 1939-től Hevesen éltek. Édesapám, Bócz Sándor (három szakvizsgával) körorvosi állást vállalt. Szívet melengető érzés, hogy Hevesen máig tisztelettel emlékeznek rá. Édesanyám, Holles Mária tanító- és védőnőképzőt végzett. Különleges kontraalt hangja okán nagy reményű énekesi pályára volt hivatott. Azt hagyta el miattunk. Testvérem, Bócz Sándor zenekritikus, esztéta Miskolcon.
    HEVES. Gyermekkor. Egész életemben végigkísér egy életérzés: védettség, biztonság, szeretet. Itt kezdték el megtölteni szüleim azt a PUTTONYT, amiből életem végéig táplálkozom. Nagyon jó visszaemlékeznem ezekre az évekre. Példájukkal igényességre tanítottak, s arra, hogy mindenért meg kell dolgozni, az elért eredménnyel ne dicsekedjen az ember, de tudja megbecsülni. Azt hiszem, ezt ma értékrendnek szokás nevezni, mely nem tűr megalkuvást. 1952-ben apám az egri kórház egyik sebésze lett. Így lettem „egri leánka”.
    Az OTTHON továbbra is VÉD. Édesanyám mélyen hívő, vallásos katolikus volt. Egész életemben velem maradt féltő szeretete, Istenben bízása. A gimnáziumi években orvos akartam lenni. A biológia-tanárnőm kijelentette, hogy nem járul hozzá orvosdinasztiák képződéséhez.
    1960: kozmetikustanuló lettem azzal a titkos szándékkal, hogy saját „káder-lappal” jelentkezem orvosira. Közben, még végzés előtt támadt az ötletem: maszkmester akarok lenni! Köpeczi Bócz István jelmez- és díszlettervező távoli rokonunk volt. Fiatalkorom akadályt nem ismerő lendületével kerestem meg és kértem segítségét. Filmgyár, színházak, Opera mind elutasított. Szerencsére az akkor már létező televízió vett fel fiatalokat. 1962. szeptember 1-jén léptem át a televízió kapuját, ekkortól alkalmaztak „külsősnek”. Első perctől bekerülhettem a készülő tévéfilmekbe, tévéjátékokba, s mert kevesen voltunk, rögtön a mély vízbe dobtak.

Közös kép
Ferencsik Jánossal

    A nagy próba 1964-ben Robert Burns A vidám koldusok című darabja volt, Seregi László rendezésében. Ezt dramatizálták. Mezei Mária volt az Öreg kurva, Jancsó Adrienn a Fiatal kurva, Szakács Miklós, Garas Dezső s még sokan mások féllábú, félkarú, sebhelyes koldusok egy XVIII. századi skót kocsmában. Hályogkovács módján vágtam bele. Jancsó Adrienn száját izgalmamban ferdére festettem. Később állította, hogy ez a „zsenim”, mely tudat alatt már megmutatkozott.
    1965. Meghal Édesapám. Az első rossz, ami részükről ért.
    1966-ban neveztek ki maszkmesterré. Egymás után kerültek ki a főiskoláról rendezők, operatőrök. Sokuk diplomafilmjét csinálhattam, s lett életre szóló munkakapcsolat. De jöttek színházi, operai, filmgyári rendezők is a tévébe, s szinte mindenkivel dolgozhattam
    Felsorolhatatlan, akiket megadatott ismerhetnem. 1964 szilveszterére készült a Denevér Házy Erzsébet, Darvas Iván, Moldován Stefánia főszereplésével, Horváth Ádám rendezésében. Vele dolgoztam a legtöbbet: Othelló (opera), Osztrigás Mici, Gépírók, Bunker, Mire megvénülünk, Petőfi, Széchenyi napjai (ezek mind többrészes sorozatok), s minden évben szilveszterre: Hofi! Dömölky Jánosnak A tenger csendje volt a diplomafilmje. Életre szóló munkakapcsolat és barátság. A Vámos László rendezte Falstaff csak egy a sok közös munkából. Fehér György: III. Richárd, Bajazzók. Keleti Márton első tévés rendezése, a háromrészes Strasznov Ignác, főszerepben Benkő Gyula és Márkus László. Az utóbbival mély barátság és sok közös munka. A Defekt című horror Márkus egyik kedvence lett. Maszkos mivoltomnak köszönhetem, hogy az 1989. október 23-ra készült műsorban Faludi György, Petri György, Obersovszky Gyula s a többi valamikori elítélt emlékezésénél ott lehettem. Ekkor kezdődött fotós „karrierem”. Kis gépemmel lövöldöztem a stábot, a hivatásos fotós Gáti Györgyöt is! A róla készült képet tette fel honlapja kezdőképének. Aláírás: „FOTÓ: BÓCZ MARA.” Kedves emlékként őrzöm a Mozart Requiemjének forgatásán Ferencsik Jánossal készült készült közös képeket és beszélgetéseket. 1981-től nyolc évig tanítottam a Balettintézetben sminket a növendékeknek. Sok produkcióért kaptam nívódíjat. 1985-ben a veszprémi tévéfilmfesztiválon különdíjat vehettem át Hofi Piál a föld című paródiájáért. 1994-ben Balázs Béla-díjat szavaztak meg kollégáim és a Filmszövetség, maszkosnak először!
    Hálás vagyok sorsomnak gazdag munkaéletemért. Jó játék volt.



A lap tetejére