NAPÚT 2010/10., 172–174. oldal
Tartalom
Göbölyös Márta
iparművész
Bohus Zoltán
szobrász, üvegtervező
Botos Katalin
közgazdász (Nagyvárad – ma Románia –, 1941. december 13.)
Hol volt, hol nem volt… – volt két, tanárnak készülő, de közgazdászpályára sodródott diák, aki rajongott az irodalmért s mérsékelten érdekelte a politikai gazdaságtan.
Botos Jóska úgy került a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, hogy 1956-os szereplése miatt súlyos megtorlást szenvedett el, majd eltiltották a továbbtanulástól. Sokára, de hadiözvegy édesanyja hathatós erőfeszítései nyomán mégiscsak lehetővé vált, hogy tanuljon, csupán a jogi és tanári pálya maradt zárva előtte. A félárva Krebsz Katalinnak sem lehetett tanári pályára mennie, származása és katolikus középiskolai tanulmányai miatt. Tanára, Hagelmayer István aztán megszerettette vele a közgazdászszakmát, kitüntetéssel végezte el az egyetemet.
Összeházasodtak, mert már hidegek voltak a múzeumkert lépcsői, ahol vasárnap reggelente a sült krumplit, a tükörtojást s egy fél liter sovány kefirt szoktak reggelizni. Az albérleti padlásszobácskában sem volt sokkal melegebb, télen a lavórban befagyott a víz. Végtelenül szerényen éltek, de sok örömet találtak közös szenvedélyeikben, a kirándulásban, zenében, irodalomban és a barátaikban.
Megtanulták például kívülről majdnem az egész Tragédiát. Mellesleg megvették minden nyelven, amelyen itthon kiadták, s azokba is bele-beleolvastak. Érdekelték mindkettőjüket a nyelvek. Katalin az Anna Kareninát is eredetiben olvasta el.
Fogukhoz vertek minden garast, s hamarosan sikerült venniük – némi baráti kölcsön segítségével – egy öreg házrészt. Eladták a tulajdonosok, mert úgy tűnt, hamarosan bontásra kerül. Azt a két fiatal ideiglenesen lakássá formálta. Nincs azonban tartósabb, mint az átmenet. A tanácsnak elfogyott a pénze. A bontások abbamaradtak. A buldózerek megálltak az utca másik felén. Így aztán máig is ott élnek, Óbudán, amíg meg nem halnak.
Született két gyermek a házasságukból. Mára már ők is felnőttek, az egyik brácsaművész lett, a másik bölcsésztanár. Megházasodtak, s a harmadik évezred elejére lett hét kisunoka. Van egy féltestvérük is; neki ugyancsak négy gyermeke van. Őket is szeretettel ölelik magukhoz.
Botos Katalin – mert ezt a nevet vette fel 1971-ben Krebsz Katalin – sikeres szakmai karriert futott be. Egy kiváló tanára javaslatára – annak ellenére, hogy nem volt az MSZMP tagja – felvették a Pénzügyminisztérium nemzetközi pénzügyek főosztályára, és éppen a KGST-osztályra. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter megértően mondta, amikor szabadkozott: „Én is csak hét év múlva léptem vissza 1956 után…” Nem volt könnyű időszak, a gazdaságirányítási reform éveiben vagyunk. Minden lépését figyelte a Hatalom. Megszerezte a kandidátusi fokozatot, majd 1987-ben a nagydoktori címet is.
Öt év után a Pénzügykutatóba került, ami a reformgondolatok egyik bölcsője volt. A Pénzügykutatóban a nemzetközi pénzügyek osztályát vezette. Szét is rúgták 1987-ben az intézetet. Botos Katalin ekkor az Agrárkutatóban kapott állást, hála az akkori igazgatónak, Csendes Bélának. Boldog három évet töltött itt. Azzal foglalkozott, amivel akart, s kicsit beletanult az agrárpénzügyekbe. Itt már a rendszerváltás szele fújt, gyönyörű március 15-i ünnepséget szervezett, ahol fia szavalta Utassy József Rendületlenül… című versét, s lánya játszotta a Szózatot. Mindenki állva énekelte a végén. Ezt utoljára 1956-ban énekeltük hivatalosan…1989-ben Katalin és Jóska is csatlakozott az MDF-hez, Katalint képviselővé választották, pénzügyi államtitkár, majd miniszter lett Antall József kormányában. Botos József a Társadalombiztosítás főigazgatója lett. (Ekkor már három éve ezzel a kérdéskörrel foglalkozott a Px Kft.-ben.) Hatalmas elhivatottsággal vetették bele magukat a rendszerváltó munkába. Visszatekintve, sok kudarc kísérte ezeket az időket, de fényes évek voltak. Botos Katalin a Bankfelügyelet elnökeként fejezte be a közszolgálatot. Ezután hívta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és egyidejűleg a Szegedi Egyetem is, s bár korábban Miskolcon, majd a Corvinuson is egyetemi tanárrá nevezték már ki, Szegeden és a Pázmányon mind a mai napig tanít. Sokat utazott külföldre, aktív volt a hazai szakmai és tudományos életben. Doktori iskolá(ka)t hozott létre, így a Pázmányon a gazdaságtörténetet, a szegedi karon pedig ma is a közgazdasági doktori iskolát vezeti, a hetvenedik születésnapjáig. Botos Jóska is fokozatot szerzett és docensként vonult nyugdíjba.
A két közgazdász tehát mégiscsak tanár lett. A rendszerváltozás után némi közszolgálati kitérővel, de az egyetemen találták meg hivatásukat. Szenvedélyesen szeretik a szakmájukat, a fiatalokat s a természetet. Ugyanakkor számtalan módon terjesztik – akár közgazdasági előadások keretében is – az irodalmi ismereteket. 2010-ben, a Tolsztoj-évben például a Háború és békéről tartottak több klubban számos, nagy sikerű előadást. Boldogok, mert megláthatták gyermekeik gyermekeit.
Szeretném hinni, hogy van jövője a boldog családok Magyarországának.
