NAPÚT 2010/10., 181–182. oldal


Tartalom

Bibó István
művészettörténész

Simonffy András
író

Tordai Teri

színész (Debrecen, 1941. december 28.)

    A női test megmutatása a Szerb Antal-féle Pendragon-legendában kezdődött, a filmet Révész György rendezte. Évekkel ezelőtt kikölcsönöztem. Kíváncsi voltam, hogy néztem ki fiatalon. Meztelenül feküdtem egy ravatalon. Ebben én voltam itthon az úttörő, de a későbbi németországi filmjeim kapcsán eltúlozták a dolgot. Színésznő voltam, aki szerepeket játszott. A testével is. Nincs ebben semmi különös. Nehéz időszak volt, de ezt csak én tudom. Úgy néztem ki, mint a királynő, én voltam a főszereplő, de közben a nyelvtudásom miatt sokszor mucsainak éreztem magam, akit állandóan átvernek. A mai fiatalok ezt már nem ismerhetik. Alapdolog a nyelv. Volt egy ruhapróba Bécsben, nevetgéltek a varrólányok. Két év múlva tudtam meg, azon röhögtek, hogy még nem láttak csehszlovák selyembugyit és kombinét. Amire egy vagyont költöttem, mielőtt kimentem.
Kevesen tudnak róla, de az első tévéfilmemet, a Gránitot Armin Müller-Stahllal forgattam, aki Amerikában futott be fényes karriert. A menedzserem Nyugatról jött, sanzonokat írt, politikai zűrjei voltak. Amiből én keveset érzékeltem, Szegeden voltam színésznő, a szűz lélek tisztaságával jártam-keltem.Horst Tappert a Der Kapitanben volt kollégám. Kurt Hoffmann rendezte, aki sok más német kultuszfilmet is készített. Tappert azon kevesek közé tartozott, aki színházban is játszott. Érdekes, egyik partnere Ferrari Violetta volt.
    Harmincéves voltam, amikor visszajöttem, mindössze öt évig voltam távol. Volt egy lakásom és egy kocsim. A nulláról indultam, amikor elmentem. Nem bántam meg, noha származtak belőle kellemetlenségeim, és akkor még finoman fogalmaztam. Jó döntés volt. A legjobb döntésem, hogy édesanya lettem. Amúgy a színészi pályán való megmaradásnak ugyanaz a szabálya, mint az élet más területein: válaszszon az ember jól. Nem azt kell nézni, hogy egy-egy munkával mit keresek, hanem hogy mennyi örömöt találok benne.

A Fogadósnének is van egy című filmben

    Debrecenben születtem, költözött a család, mindig voltak a nagypapának elrejtett könyvei. Nekem például az erotika, minél rejtőzködőbb, annál érdekesebb. Nem ismerem kellő mélységben a „problémakört”, de azt látom, hogy a világ is ilyen prűd – az amerikai filmnél prűdebb világot nem tudnék említeni. De a németek is, akiknek állandóan a szexen jár az eszük, kínosan ügyelnek arra, hogy egy színésznő nehogy véletlenül olyan sztárok mellett szerepeljen, például az újságosstandokon, akik esetleg pornóban utaznak. Jobb, ha a testiséggel kapcsolatos dolgok rejtve maradnak, úgy szerintem érdekesebbek.
    Mindenki a szülői tekintély meg az állami szigor alól szeretne kitörni, és azt mondja, ne tessék megszabni, mit lehet és mit nem. Mégis azt mondom, nagymamaként, két unokával a hátam mögött, hogy meg kell szabni a határokat. A kutyám az egyetlen, aki liberálisan van nevelve. Móka 18 éves, három napokra eltűnik, mégse kap ki soha. Szidnak a kutyabarátok, mit tetszik képzelni, hogy fogad ez szót!? De ez más.
    Nyitott vagyok, sok mindent elfogadok, de amit olykor a tévében látok, arra a mostani agyammal is azt mondom, szerintem szűz maradnék, apácának mennék. Én általánosságban nem szeretek tudni a férfiakról, én egyről szeretek tudni, azt akarom hinni, hogy az az egy másnak nincs, az csak az enyém. Ha én ezt jól le tudnám írni, az a gyanúm, hogy a nők nyolcvan százaléka mélyen egyetértene velem.
    Ha nem játszom, azért járok színházba, mert megváltozott a játékstílus, s szerintem jó irányban. Annak, hogy szavalok bele a levegőbe, vége van. Még az óvodai műsorokat is nagyon élvezem. Rólam kevesen gondolnák, hogy született csapatjátékos vagyok. Szeretek beállni a sorba. Kislánykoromban balettoztam, de hosszú voltam hozzá. Mindig azt képzeltem, hogy a hatos tütüben lépegetek hátul, elöl másvalaki szólózik. Amikor hazajöttem Németországból, többen nekem szegezték a kérdést: de hát miért? Ha rendesen megtanultam volna angolul, nagy karriert futhattam volna be. Filmezni ugyanis nagyon tudtam. Engem azonban zavart a sztárság. Azt hiszem, valójában nem sztáralkat vagyok, hanem egy megbízható hivatalnok.





(Rab László interjúja alapján)


Jászai Mari-díjas színésznő. A Színművészeti Főiskolán 1960 és ’64 között folytatta tanulmányait. Már főiskolásként szerepet kapott az Esős vasárnap című filmben. Forgatott Keleti Mártonnal, Szabó Istvánnal, Makk Károllyal. 1965-ben a Ferien mit Piroschka című filmmel kezdődött Terry Torday korszaka. Játszott Dietmar Schönherr és Götz George partnereként 1967-től az osztrák producer, Franz Antel foglalkoztatta a Suzanne-filmekben. A színésznő feltűnő szépsége és tehetsége miatt népszerű lett Nyugat-Európában. Partnerei között megtaláljuk Rex Gildo énekest, Uschi Glast, Heinz Rühmannt, a Derricket alakító Horst Tappertet. Hazatérte után tévéfilmekben szerepelt (A gyáva, Jó estét nyár, jó estét szerelem). A Pendragon legendában Eileen St. Claire-t alakította. Játszott Mészáros Márta és Bacsó Péter filmjeiben, felbukkant az Oscar-díjas Mephistóban (1981), ő a Zsurzs Éva rendezte A névtelen vár kémnője. A vágy villamosában Blanche megformálásáért az Országos Színházi Találkozó legjobb női alakítás díját kapta. Jelenleg a budapesti Új Színház tagja. Színésznő lányával, Horváth Lilivel filmben és színpadon is szerepelt már együtt.

A lap tetejére