NAPÚT 2011/2., 24. oldal
Tartalom
Kolláth Orsolya
haikuja
Kósa Emese
haikui
Kreischer Nelly
Beteg a város szíve
(Korkép 2011)
A Déli aluljárójának három kijáratát nehéz, piszkosszürke függönyök fedik.
Az áporodott levegőjű térben hörgések zaja, köhögések, padokon, földön fekve, magukba roskadva révednek sóvárogva a gyilkos semmibe a MÉG-EMBEREK.
Olyan, mint egy panoptikum.
Szürke emberek
sikolya végtelenbe.
Út a semmibe!
Köpetek között lépkedek… Ők néznek rám, utánam… Tudják, nekik már nincs visszaút.
Tavaszt, nyarat sokuk már nem él meg. Értelmetlen, kilátástalan létük, de lelkükben titkon még remélnek. A fájdalmakat tompítja silány, gyilkos alkohol, szemétből szedett csikkek bódító füstje. Összetolt padokon „álmodik a nyomor”!
Út visz szenny között
Félresiklott életek
Ébren álmodók