NAPÚT 2011/2., 36–37. oldal


Tartalom

Szala Endre
haikuja

Szentkirályi Fittler József
haikuja

Szemere Brigitta



Kezdet


Harmata pottyan,
újra magasba figyel
– ébred a fűszál.

Messze, felette,
vérvörös csepp ragyog át
– izzik az űr-táj.

Égi kohóból
fény csorog nesztelenül
álmokat űzve.

Halk sercenéssel
lobban a fák tetején
napútnyi tűzbe.




Vihar


Csillog az aszfalt,
mossa a záporeső
– fellegek vére.

Zöld-lila körben
tágul a csöpp olajfolt
reszkető széle.

Távol egy pontban
bomlik az égi virág,
szirma szivárvány.

Egy vén fa kidőlt.
Reszket a megmaradt nyír,
tétova-árván.




Mint aki


Mint aki játszik,
libben a szélben a pók,
karja kitárva.

Nap heve csöppen,
fény matat rácsai közt.
Foszlik a pára.

Röppen a pille.
Pók-kalodája a vég.
Ennyi az élet?

Mint aki játszik,
pörgeti lassan a pók,
selyme: enyészet.

A lap tetejére