NAPÚT 2011/2., 45. oldal
Tartalom
Hétvári Andrea
Virágok kelyhében az Aranykor fénye
Szepes Erika
Utassy József, a formaművész
Ciklák a 77 magyar haiku című kötettervből.
Németh Péter Mikola
Impressziók Szőnyi István festményeire
(I.)
„ZEBEGÉNY”
Gyermekeimnek: Zs-fának és Ballnak,
meg a zebegényi tanítványaimnak
Nappali hírnök.
Zebegényi háztetők
égszín-vörösben.
Tükör-mennybolton
sinkózni önfeledten:
– In exremisben.
Csapzott szárnyakon,
göröngy-barna éjjelen
landolsz valahol.
A krumpliföldön
röggé nemesül a te
magyar parasztod.
BirsAlmaLekVár.
Fák ágai kocódnak
diózáporban.
(II.)
„KERTI PAD”
Szőnyi Zsuzsának és
Triznya Mátyáshoz odaátra
„Kerti pad”-on ülsz
almafavirágzáskor:
örök május van.
„Kivagyi nyár” van,
a magányos „Kerti pad”
holdudvarában.
Avarillatárral,
folyamatos ősszel vársz,
fényben-homályban.
Téli „Kerti pad”,
a mindenség csöndjéből
fehéren világlik.
(III.)
„DANAIDÁK”
Feleségemnek:
Köpöczi Rózsának
Testedben zihál,
sós tajtékra csapódik
sejt-csiga-létünk.
Duna-parti táj:
a Danaida lányok
vizet hordanak.
A lyukas korsó
és a sziszüphoszi kő
itt átlényegít.
Mezítlenségünk
mezítelenségükkel
azonos, immár.