NAPÚT 2011/2., 59–60. oldal
Tartalom
Ádám Tamás
Vecsernyekor kopog az eső a balkonon és haikut ír sárga levelekre az ősz • Hársfaágak kopott árnya • Majdnem tökéletes vagy / csak szakadt harisnyatartód fekete árnya riaszt
Tandori Dezső
2×7
Szekeres Mária
Fényszilánkok
A szó közelít
világom beburkol –
s kiterít
az Arc súlya
sejtelem:
szemembe rejtett
végtelen
testem áthatja
fénysugár
ki keres
tán még
megtalál
zöldek közt élek:
mennyei idill.
felszívódnak perceim
fény horzsolja testem.
kérdőjelek…
a ház még őriz:
árnyakkal s fénnyel
lakott.
útra készülök:
nem maradhatok.
…míg belétek zsugorodom
szép vagyok mint egy árnyék
egyedül átsüt a Nap
egyedül virágzok Benned
míg a tenger sziklához csapja
színeimet.
egyedül szép vagyok mint egy árnyék
követlek benneteket
– végtelen a tengered Uram? –
cseppekre szóródok szikláitokon
egyedül szép vagyok mint egy árnyék
– tekintetedben hullámzok Uram. –
követlek benneteket szeretteim
míg belétek zsugorodom.
Kérés
Elcsendesül minden.
A csend figyel.
Kérdezlek, Uram,
emberekhez közel.
Szétesőn vágyom
szavad, míg jönnek,
jönnek szavak
mélységeimből
és kérdésekkel
kutatlak.
Fölöttem feszül az ég:
tűzdelve sürgető jelek.
Mit adsz nekem, Uram,
hogyan kövesselek?
Félelmeimmel most,
újra megérintelek:
csak egyből ágazik mind:
ó, jaj, el ne veszítselek!
Már semmitől nem félek
Egy angyal ül az asztalomnál.
Néz rám áttetszőn.
Én teszem a dolgom és nem figyelem.
Megszokott bútordarabok,
a rádió most a társam és gondolatok.
Kapaszkodom a valóságba.
Egy angyal ül az asztalomnál.
Valósabb talán?
Tekintete nem szemrehányó.
Csak néz, és a falak tömören
ellebegnek míg lassan távozó
alakja felszívódik.
Itt ült talán?
Szívemen pecsétje – üzenet.
Már semmitől nem félek.