Miért is így adódott tudatosan újabb tematikus összeállításunk apropója? Mert Zalán Tibor augusztus végén már az 58. életévét kezdi aprózgatni, Prágai Tamás pedig júniusban még szinte sihederesen 42. Aöztes időben együtt közösen odaérnek a százhoz. Most ütött ez az óra.
Miért éppen ők ketten? Mert hárman már többen lennének együtt százévesek, feltehetőleg (velük együtt, persze). Őket pedig megbecsülésünk övezi. Tamás a Napút lapnévadója, igen (öt könyve nálunk), Tibor is műhelyünk kétkönyves tagja, a B2-páholy hű gazdája. Pompás mesterek több műfajban, legények a körgáton.
Ami eggyé nemesült e szám megannyi lapján: véletlenek, háttérfelkérés, láncjelentkezések eredménye…, fakó lapok, új szerzemények, kinél-kinél más-más módon és mértékben.
Megfordult kollektív fejünkben, hogy felhívást teszünk közzé tessék, itt a lehetőség, szóljatok róluk, „riasztott” bennünket azonban az esély, hogy lapszámnyinál többszörös lesz majd a beérkező munkák összessége, s akkor…
Történetesen e szövegek kerültek ezúttal most egymás elé és után.
Vivát, Tibor, ave, Tamás!
„Eljutottam addig, hogy föladtam a mániákus igazságkeresésemet, megelégszem a műveimben képviselt igazságok hitelességével, amit, remélem, mások sem vonnak kétségbe. Ha igen, már az sem nagyon érdekel. Sőt, egyáltalán nem.” (Zalán Tibor)
„A fontos, az, hogy pengék összevillanjanak. Mindig mozgásban maradni: ez az én harc poétikám.” (Prágai Tamás)
„Adott két első kötet, amennyiben első köteteiket tekintjük az összevetés alapjának. S miért ne tehetnénk, hiszen Zalán Tibor a Földfogyatkozás (1980) megjelenésekor 26, Prágai Tamás a Madarak útján (1993) kiadásakor 25 éves. Életük hasonló szakaszában járnak. Éveik összege alig több, mint a száz fele. Teljesítményeik összevetve? Markáns különbségek. Mégis egyazon társadalmi fordulat lenyomatai.” (Handó Péter)
„Zalán Tibor meg van rettenve valamitől, nagyon. Valamitől, amit lát, s meg nem akadályozhat. Amit érez, de hiába hánykolódik benne s hiába ágálna ellene. Zalán Tibor úgy rendezi el a költészetet magában, mint aki tudja: nincsen rá többé szükség. Mint a falusi asztalos, mikor a szerszámait még sorba rakja, noha érzi, hogy többé már senkinek sem kell komód, se szék, se lóca.” (Mányoki Endre)
„Nem véletlen hát, hogy [Prágai Tamás] a verset »pazarló gazdálkodás«-ként is definiálja. Beismeri tehát, hogy a vers sosem lesz tökéletes, de hogy hazug lenne vagy érthetetlen, az pont e miatt a beismerő gesztus miatt válik talán az olvasó számára is egyre őszintébbé, világosabbá.” (Ughy Szabina)
2011. május–június – XIII. évfolyam 4. szám
Zalán 57, Prágai 43
Papp Tibor • mezzosztichonos 43 • 57-es fordulat
Évgyűrűk
Zalán Tibor • Ami összehordható
Prágai Tamás • Milyen mély egy fa?
Mustra
Prágai Tamás • Még inkább
Dokumentum
Zalán Tibor • Ólomkatonák • Szeretők, örökre hóesésben • Szemek
(Urbán László gyűjtéséből)
Prágai Tamás • Szálkás jegyzetek
Andersen–Zalán • A kis hableány
Hangírás
Irodalmi Kávéház az Alexandra Könyvesházban
(Prágai Tamással beszélget Kőrössi P. József)
Zalán Tibor • Válasz Prágainak
Prágai Tamás • A svédcsavarral visszadobott labda…
A Göncölszekér körül
(Zalán Tiborral Kőrössi P. József beszélget)
Stanczik-Starecz Ervin • Rohamaim Zalánról • Prágai Tamás örvénylései az irodalom vizében
Tandori Dezső • Vagy-vagy versek
Tárlat
Kovács Péter munkái
Szilágyi-Nagy Ildikó fotói
Jász Attila • Basó egy Zalán Tibor-motívumra hangol • Maszkpróbák Prágai Tamás-arcra
Király Farkas • Összefésült versek
Kelemen Lajos • Hang és visszhang
Babics Imre • ZALÁN TIBOR
Szakolczay Lajos • Zalán
Bora • emberöltő pillanat
Ádám Tamás • Viszem magammal
Géczi János • Előszó a regényünkhöz
Zelei Miklós • „Mire iszunk, apa?”
Juhász Attila • Áldásrakás a kobakon
Hegedűs Imre János • Zalán-halmaz
Mányoki Endre • Zalán 2010–2011
Lászlóffy Csaba • Álom árvizei • Szuvenír Prágai Tamásnak • Ver(d)bunkosok
Barna T. Attila • Hendz áp, bébi, hendz áp • Az első füzet • Egy idegen • A macska
Iancu Laura • Távirat(ok)
Végh Attila • Átváltozás
Szűgyi Zsolt • 1 haiku
Viola Szandra • Barbárodra várva
Vincze Ferenc • Tájkép emberekkel
Rott József • Kimondatlan titkok
Ablak
Vilcsek Béla • A Zalán
Juhász Attila • „De engem nem érdekel ekkor még az embertudás”
Handó Péter • Ítéletnapig adott
Viola Szandra • Versfénykép
(Prágai Tamás • Barbárokra várva)
Nyakas Szilárd • Járt-e Lakat a Logodi utcában?
(Prágai Tamás • Pesti Kornél)
Ughy Szabina • Vészkijárat
(Prágai Tamás • Kivezetés a költészetből)
Pató Selam • Isten kudarca?! • Politeizmus
Bozók Ferenc • Panoptikum
Csepcsányi Éva • Érkezők
Emlékezet
Tarján Tamás • Idő, idő, örök finis
Ébert Tibor • Hommage à Hubay Miklós
Radnai István • Nekrológ
Káva Téka – Napút-füzetek 54.
Misuta János • A honfoglalás-hadművelet és az inváziók kora