NAPÚT 2007/1., 84–85. oldal
Tartalom
N. Pál József
Nagy Gáspár halálhírére
Árvai Ferenc Ödön
kassák lerázása
Oláh András
végzetszerű októberek
(Nagy Gáspárnak)
esőfüggöny mögé rejtett délutánok
a levendula-illatú őszben
– valami hiányzik belőle…
utcára űzött éhező kutyák morgása
ajtók mögötti tér homálya kísér
szirénák sikoltoznak
visszhangoznak a kimondatlanul hagyott nevek
a téren lovas rendőrök masíroznak
– posztmodern színdarab díszletei –
csukott szemmel megyünk haza
nem tudunk illendően viselkedni
simogatjuk az omló falakat
bent dolgoznak az integrált áramkörök
ellenszegülés nincs
– magunkra hagytak a könnyeinkkel…
noteszlapok
szorosan véve egy mintavétel részesei
vagyunk mindannyian:
Isten legújabb kérdőívéhez
szolgáltatunk adatokat
– csak azt nem tudjuk még
vajon merre billentjük majd az átlagot
* * *
titkon tán mindannyian belátjuk
hogy nincsenek olyan messze egymástól
a kudarcok és az álmok
* * *
sok mindent tudunk már
– elvérezni leginkább…
* * *
igaz emberré akkor leszünk
ha majd a mások kudarca is fáj
* * *
hajnali 3-kor fölébredek
hogy hülyeségeket
firkáljak egy papírlapra
– lehet hogy ez a küldetés?
* * *
a szavak a némaságba simulnak
fáradtan ölelsz
– magányosak vagyunk
* * *
nem tudom magára hagyni
magányunkat
* * *
tele vagyunk
megfejthetetlen szándékkal
– akár a születés kezdete előtt
* * *
a test befejeződik:
maradunk névtelen senkik
(a legnagyobb baj
ha ismeretlen maradsz magadnak is)