NAPÚT 2007/4., 86–87. oldal
Tartalom
Tóth Ágnes
Barna és zöld
Gittai István
Idegen ismerős • Kedvencem, hajnal-mágusom • Utódal • Tavaszi áhítat • Gazellalesen
Lipcsei Márta
Lehet
„Messziről ropogós muzsika olvadt foszlányai
folynak csiklandozva fülembe”
Dsida Jenő: Itt feledtek
Ha már minden szó kihalt
s ha itt lesz a kellő pillanat
elolvasod e mellékdalt
Lehet ez csak prózai dolog
hogy megértsd a pillanatot
s ha nem lesz ez sem elegendő
majd itt a sok idézendő
Leszel Te Ő és Mi Ti Ők
egyedüllét nélküli következők
Lehet valahol az ezredik házban
lakodalom lesz és oda megy majd
az egész világ.
Nocturno
„Csak mert nem érdemes úgy sietni
a temető felé”
Dsida Jenő
Gyöngyös borként csillog az élet
csemetefa satnyul ház előtt
mindennap több tisztább a részlet
hajszálnál finomabb fonál köt
Jönnek langyos, izgató szelek
pici fájdalmak idegek egén
álmodnak szűz, fehér fellegek
suhannak, szállnak szavak kellékén
Csak állunk az értelmetlen estben
lassanként ravatal lesz az ég
a gyertya lángolása testben
elszáll mint pára, dalt dúdol a vég.
Országos felhőszakadás
Most, mikor beköszönt e halk halódás
és szálas eső sűrűn lelógó
drótja zár köribéd finom kalitkát;
nincs többé levegős, kitárt szabadság”
Dsida Jenő: Országos eső
Nem halk halódás
és nem szálas eső sűrűn lelógó
drótja zár köréd finom kalitkát
hogy ne legyen többé levegős,
kitárt szabadság.
Lezúdul az ár és a sár
mint villámmozdulat
földre dönt s vár
ugrásra készen, míg a hegy rád szakad
s az ólomidő mint a rossz gumi rád ragad.
Az özönvíz s a felhők tömbjén keresztül
nem tud kibújni a nap
esténként nyirkos tüzek fullasztó
füstjénél körülvesz a jaj.