NAPÚT 2007/5., 24. oldal
Tartalom
Baráthy György
Origami
Lena K
A behódoltak imája
Jakab Lilla
A babám az ágyamban fekszik és mosolyog
A babám az ágyamban fekszik és mosolyog.
A felhők fölött jár olyankor, s bár engem néz,
Szív-szeme túlontúl ér azon, mi én vagyok,
Mi lehetek, s voltam, vele egy burokban
S most csak itt, szabadult-hasadtan.
Megcsókolom ajkait – lopni hagyja álmát,
Jön a hajnal, kidomborul könyörtelen ez
A veszett világ – vérzőn és sebétől fázván –,
Ki ha mar, markolunk és mérgébe halunk,
És ha múlik, karmolja arcunk.
Sumi-e*
Lepedők táncán szüretel a tél,
Darvak szárnya álmom s álma
Csücsörgő hullámok sokasága
Az arc talány, s fény
Szerelem az ecset végén
Szám festetlen s szépre tág
Szemed megöli a bút.