E számunk képzőművész vendége, a Kossuth-díjas El Kazovszkij Leningrádban, a mai Szentpéterváron született 1950-ben. 1965 óta él Magyarországon. 1970–1977 között festő szakon végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. 1976 óta a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának és Művészeti Alapnak, 1978 óta a Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja. Festészettel, installációval, perfomansszal, díszlettervezéssel foglalkozik.

„A mindenek feletti individuum korát éljük, a fiatalabb írógenerációkat – úgy tűnik – vagy egyre kevésbé érdekli a közösségek sorsa, múltunk és jelenünk közösen átélt, lényegi eseményei, vagy talán egyelőre még nem képesek fogást találni a társadalmi és történelmi léptékű jelenségeken.” (Radnóti Zsuzsa)

„Úgy vélem, ma a színházak látogatóközönsége klasszicista ízlésű, arra szocializálódott, hogy a színháznak szórakoztatnia és mintát, értéket kell nyújtania. Inkább a széppel, a jóval, a bájossal, a kedvessel, a felemelővel akar találkozni – a nagyszínpadon.” (Minya Károly)

„A színész tehát eredendően az abszolútum birtokosa, ám amint az éppen őt »lehetővé tevő« aktusok »megtörténnek«, (át)él(het)ővé válnak benne, meg is szűnik az abszolútum – hiszen a lehetőségeket rejtő aktusok immáron létezővé alakultak át.” (Deres Péter)

„Iszonyú veszteség, hogy az a dramatikus-nagyepikai alkotás, mely talán a kor világirodalmában is egyedül állt volna realitásigényével, lélekábrázolásának finomságával és történeti hűségre törekvésével, nem készült el.” (Bodor Béla)

„Aki hosszú távra rendezi be az életét, annak több esélye van arra, hogy a sok rosszat elviselhetőbb arányban egyenlíti ki a jó.” (Görgey Gábor)

„néha semmi néha rossz / amikor jön s megbotoz / amikor jön s helyretesz / cellaajtón vasreteszt.” (Szilágyi Ákos)

„A férfit, akinek a tetemét tegnap olyan elővigyázatlanul, boncolás nélkül a vízbe dobták, aznap éjjel ismertem meg, amikor elhagytuk a kontinenst.” (Baráthy György)

2007. július – IX. évfolyam 5. szám
Drámatájak

Onnan nézek szerteszét 4.

Lászlóffy Aladár rovata

Előtér

Radnóti Zsuzsa • Évadkörkép

Baráthy György • Origami

Jakab Lilla • A babám az ágyamban fekszik és mosolyog • Sumi-e

Lena K • A behódoltak imája

Rónai-Balázs Zoltán • Reggeli kutyák • A nagyon piros busz

Rusz Sándor • Emberré válni

Patik László • Színpadmunkások

Gajdos Csaba • Mindentelen Mindenek

Ayhan Ey Gökhán • Halálvers • Változatok Kafkára • Teaszöveg

Füzesi Magda • Vihar után • Alulnézetből

Falusi Márton • Halottaink élőinek

Szilágyi Ákos • Párkák Háza

Tárlat

El Kazovszkij munkái

Rubin Szilárd • Jégkockafényű díszletek

Hangírás

Hosszútávfutás

(Két felvonásban Görgey Gáborral)

Szóvár

Minya Károly • A Parti-csapda és a Háy-dráma-szöveg

Hetedhét

Jean Baudrillard • A nihilizmusról

(Romhányi Török Gábor fordítása)

Álvaro Cunqueiro • A mór tükre

(Keszthelyi Nóra fordítása)

Svetislav Basara • Hamlet, remake

(b. pap endre fordítása)

Erdődi Gábor • Vénusz • Primavéra • Az érzések zavarának időtlensége • Testamentum

Szabó Csilla Judit • Havas reggelek ÖRVÉNYlenek…

Ablak

    Téka

      Bodor Béla • Veszteség-e A’ fej-veszteség?

      (Kármán József „dramatizáltt történet”-töredéke)

Deres Péter • Aktus és infarktus

(Mihai Măniuţiu • Aktus és utánzás)

Zsigmond Andrea • Szárnyfelvarrás

(Hatházi András • A hetérák tudománya)

Király Nina • Lejegyzéstől az elemzésig

(A kortárs dráma irányvétele)

Marion Wagner • Theater an der Ruhr

(A nap-világ-színház-világ-napra)

    Könyvleletek

      Vincze Ferenc • Képregényes elmélet

      (Scott McCloud • A képregény felfedezése)

Berek

Dr. Vancsura Rudolf • Az erdő és az ember

Pénzes sarok

Szlanka András • Vígszínházi részvény

Káva Téka – Napút-füzetek 15.

Pesti Kornél egy napja

(Kosztolányi alakmása tizenkét mai változatban)