|
Napút-füzetek 17.
 Napút 2007/7.
 Ébert Tibor
A tábla
 Elek Szilvia
Pillangók
Kolofon
Felelős szerkesztő:
Szondi György
Szerkesztő:
Virág Ágota
Szöveggondozó:
Bognár Antal
Tördelőszerkesztő:
Szondi Bence
ISSN 1787-6877
ISBN 978 963 8478 83 2
Terjedelem: 32 oldal
A pályázatot támogatták:
|
|
Valerij Brjuszov
Ucsenyik Orfeja
(Orfeusz tanítványa – Orpheus tanítványa – Orpheusz tanítványa –
Orfeusz inasa – Kocsonyák Torz Faja)
Az Országos Idegennyelvű Könyvtár 2. műfordítás-pályázatának anyaga
ehetős kereskedő fiaként liberális neveltetésben részesült, 1899-ben végezte el a moszkvai egyetem történelem szakát. Az 1890-es évek elején megismerkedett a francia szimbolista költészettel. Költészetét Baudlaire, Verlaine és Mallarmé versvilága ihlette. Az 1890-es évek szimbolista-dekadens irányzatán belül költészetére az egzotikum és erotika iránti hangsúlyos érdeklődés nyomja rá bélyegét. Versei formakultúrájával kiemelkedik kortársai közül. Szenvedélyesen olvasott és alkotott. Írt verseket, elbeszélő költeményeket, beszélyeket, regényeket, drámákat, kritikákat, irodalomtörténeti és történelmi tanulmányokat, verstani és poétikai értekezéseket, memoárokat, sokat fordított ókori és modern nyelvekből. Sokrétű és terjedelmes irodalmi hagyatéka mindmáig feldolgozatlan. A Veszi című folyóirat az ő szerkesztésében vált az orosz szimbolizmus legjelentősebb műhelyévé: megjelenteti René Ghil A tudományos költészetről szóló tanulmányait. Brjuszov az orosz szimbolista mozgalom francia minta szerint tájékozódó irányának a megteremtője volt. Tíz verseskötete közül a három legjelentősebb 1895 és 1921 között született: a Tertia Vigilia (A harmadik vigília; 1900), az Urbi et orbi (Városnak és világnak; 1903) és a Sztephanosz (Koszorú; 1906). A költő Brjuszov nagy mesterségbeli tudásról és műveltségéről tesz tanúságot a történelmet és mitológiát átdolgozó misztikus és érzéki költeményeiben. Verseiben a tisztítótűz, a mindent elsöprő forradalom utáni vágy ütközik a klasszikus kultúra és az egyéniség féltésével. Lenin anarchista írónak, Gorkij Oroszhon legműveltebb írójának nevezi. Először tiltakozik Lenin „pártos irodalomról” szóló cikke ellen, később az új rendszer mellé áll, 1917-ben belép a bolsevik, 1920-ban a kommunista pártba. Megalapítja a Felsőfokú Irodalmi Művészeti Főiskolát, mely halála után felveszi nevét. A forradalom után költészetének ereje hanyatlik, főként Lenint magasztaló műveiből hiányzik a művészi erő.
Legfontosabb prózai művei az Ognyennij angel („Tüzes angyal”; 1908) című regény és az Altarpobjedi (A győzelem oltára; 1913). Az Ognyennij angel című regényből Prokofjev mágikus-misztikus operát írt.
Bódy Gábor forgatókönyvet írt Brjuszov Tüzes Angyal című regényéből, melyet színpadi műként a Kamaraszínház játszott. Bozsik Yvett pedig néhány évvel ezelőtt a tánc nyelvére fordította le a Tüzes Angyalt.
Gellért Oszkár, Weöres Sándor, Rab Zsuzsa, Baka István és Fodor András fordították verseit magyar nyelvre.
|
