NAPÚT 2007/9., 7. oldal
Tartalom
Csiki László
verse
Ágh István
Húsvéthétfő
Csoóri Sándor
Csak az a gomb,
csak az a gomb
A hetvenéves Lászlóffy Aladárnak
Elgondolom, hogy te is
az elveszett inggombodat keresed a házban,
akárcsak én.
Tegnap még ott fehéredett asztalod sarkán,
mintha egy gyémántsügér pikkelye volna
vagy cigarettázó méhek kis hamutála,
de ma már sehol, sehol!
Látlak, arrébb lököd a széket,
keresse ő is!
Keresse, ahol tudja: az ágy fölött, az ágy alatt,
a könyvek jégverme mellett, ahol
befejezetlen versek dideregnek október óta
és Juliánusz barát elüszkösödött lábfeje,
két lábujja közt sivatagi bogáncs.
Ó, szent ereklye, te mutasd meg,
hol az a gomb, az a rejtélyes semmiség;
és hol lehetnek azok az idomított
szentséges kutyák,
akik a beillatosított bőröndben
az elcsempészhető Istent is megtalálnák.
Vagy már bőrönd sincs, Isten sincs
és a hajdan szálldosó női hajszálak is
ott őszülnek meg
a padlódeszkák hasadékai között?
Messziről nézlek: égő gyufaszálak
potyognak köréd.
Ez árulja el minden halandónak,
hogy varázsló voltál egész életedben:
egy párduccsíkos állatszelídítő,
aki nem fél a túlvilág vadjaitól,
nem fél a legnagyobb fénytől és az éjszakáktól sem.
Csak az a gomb, csak az a gomb…
Úgy tűnt el, mint egy ország.