NAPÚT 2007/9., 36. oldal


Tartalom

Fecske Csaba
Limerick hetvenkedő Lászlóffy uramnak

Báger Gusztáv
Őszi

Turczi István


Üzenet a Gyarmat utcából


Lászlóffy Aladárnak



A lelkekben a gyarmatok mind
megmaradtak:
kisalapi bérlemény.
Eltart egy darabig, darabolós gyilkosok
közt csak így. A többi borzongó remény.

Mit nekem, ha neked se. Atomvillanáskor
együtt vágjuk magunkat a földre,
vagy fussunk, ha időnkből futja.
Azért madaraink csőre töltve.

Mennyit árt a versnek ez a sehonnai
béke! Lelke rajta, úgy feszül…
Mennyit ér a versnek könnyek alkonyíze,
míg hold hibernál rendületlenül.

Nyolcad messiások transzparenseken.
Bizniszland – egyszerre fiktív és való.
Nagy Sándor csak reklámhadjárat.
Vándorkiállításon Titanic, trójai faló.

De visszatérve a gyarmatokra jobb lesz
megint. Készül új áldozati oltár.
A Nagy Portréfestők és Cégbejegyzők
tudják: ott is az leszel, aki ideát voltál.

A lap tetejére