NAPÚT 2007/9., 39. oldal
Tartalom
Szőcs Géza
Madár beszél a Sétatéren
Bányai János
„Mit látsz egy íróasztalon?”
Ali, drága,
amióta először olvastam verseidet (1956), mindig éreztem, sejtettem, hogy rendkívül eredeti, s éppen ezért nem könnyen megközelíthető művészi világ épül szavaid, soraid mögött, együttesükben. Kezdettől – még diákkorunktól – készülök (öntudatlanul, tudatosan) arra, hogy megpróbáljam fogalmi nyelven kifejezni ezt a sejtelmet.
Évtizedek telnek, nagy örömmel követtem, követem utánozhatatlan, teremtett világod kibontakozását. Közben jártam, járom iskoláimat, hogy felnőhessek a régi, belülről adott feladathoz, a nagyon egyszemélyes, de egyben egyetemes kérdések kulcskereséséhez. Lehetséges-e, s ha igen, hogyan lehetséges az irodalomtörténet, irodalomelmélet, műértelmezés eszközeivel felszínre hozni egy-egy oeuvre öntörvényűségét? Minden eddigi munkám mintegy előtanulmány-sorozatként szervesen összefügg ezzel a kísérlettel, amelynek – egyik akaratlan, állandó – ösztönzését Neked köszönhetem.
Ezt az óhatatlanul gyarló, befejezhetetlen kötetet teszem most születésnapi íróasztalodra
mint egyik régi olvasód:
Klára
Széles Klára „Mit látsz egy íróasztalon?” című Lászlóffy-monográfiájának bemutatóján:
|