NAPÚT 2007/10., 118. oldal
Tartalom
Lakatos Iván
filmrendező, operatőr
Jámborné Balog Tünde
író, képzőművész
Léderer Tamás
szobrász (Budapest, 1938. szeptember 28.)
Budapesten születtem, de 1944 közepéig nagyszüleimmel éltem, Keszthelyen. Az ostrom idején Pesten voltam, és az első elemit is itt kezdtem. Az év végén Tekenyére, egy zalai kis faluba költöztünk. 1957-ben érettségiztem Budapesten, a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban. Következett négy év Veszprémben a postánál. Még másfél év újra Budapesten, mint technikus, majd eljött 1964, amikor felvett a Képzőművészeti Főiskola. Harmincéves voltam, amikor befejeztem. Azóta egy kicsit magamnak való főfoglalkozású szobrász vagyok, és különállásom nem könnyítette az életemet, arról nem is szólva, hogy a megrendelő sokszor akart mást, mint amit én a legjobbnak gondoltam. Nem győzöm csodálni, meg egy kicsit irigyelni azokat a kollégákat és más alkotókat, akik képesek következetesen végigvinni egy gondolatsort, felépíteni egy formarendszert. Ilyen nekem sohasem sikerült. Talán azért, mert egymástól nagyon eltérő helyszíneken és igencsak különböző életformák közelében éltem. Ha Tekenyére gondolok, ahol még villany sem volt, amihez képest az öt kilométerre lévő, négyezer lelkes Zalaszentgrót – nekem, kisgyereknek – már majdnem idegen bolygónak számított, nos, akkor nem tudom, hova tegyek egy absztrakt szobrot. Ám ha már kinézek Tekenyéből, látnom kell, hogy ezt a bonyolult világot (ugye az?) talán csak elvont formákkal lehet leírni. Ez biztosan primitív logikának tűnik, de valahogy mindig befolyásolt. Így aztán néhanapján figurális szobrokat csinálok, máskor meg másfajtákat. És ez már biztosan így is marad.
