NAPÚT 2008/3., 13–14. oldal
Tartalom
Szepes Erika
Elrejtett kulcs
Ivánovics Beatrix
• haiku.
Nagy Zopán
Mai haikuk
Ave:
A vers olyan
szabad lehet
(költő nélkül),
mint a lánc,
mely elengedte
a kutyát…
*
Sziták szemein
látunk át: időhöz nem
kötött látomást…
Szüleim Nagyok.
(Én sem születtem „másnak”.)
Szüleim vagyok.
(Most máshogy lepj meg…)
Akarsz is, meg katarzis?
(A kettő nem megy…)
*
Ablaküvegen
a dundi holdat fényes
balta zúzza szét…
/„Ragyogás”/
*
Félre-nyitott száj
és beesett szem-
golyó a szájban…
Egyik szemem a
másikba tekinget föl
a tenyeremből…
/A „horror vacui” haikui/
Pillangószárnyak-
ból varrott ruhám: véres
lett a lakomán…
Kígyóbőr zakóm,
míg részegen aludtam:
levedlett rólam…
Jó ezüstróka-
prém nadrágomat épp most
tépik a vizslák…
/„Anima abszurd” – részletek/
*
Ipi-apa-pacs…
Nyáresti temetőben
vakít a pipacs…
Káposzta-fejek…
Az ápoltak farsangja:
„Boldogok-háza”…
Forró pislogás…
Könnyebb a jó őrjöngés –
de Ő lávát sír…
/Autista I–III./
*
Unos-untalan
a kirakatban rágják
képmásaikat…
/Sorsétkezde/
*
Ketrecben élnek.
Férje ornitológus.
Ő preparátor…
/A nagy kalitka/
*
Kundalini-kín.
Gyomor-mantra-kábulat.
Gyökér-csakra-görcs.
/Új-év/
*
Mélységes sírás –
ó, az ásás hiánya
nem lesz megoldás…
Esetlegesség:
tudatosság(om) leve
gyümölcseimből…
Lemondtak rólam.
A követ bentről rágom.
Ez virágzásom.
Alig ért hozzám,
homlokomra úgy zuhant:
áttetsző kavics…
A Zen kőkertben
(tudatom lecsillapszik)
talpam fölszakad…
/„Meditációk”/
*
Hogyha nincs vége
(ide hét szótagszám kell):
van-e (v)eleje?
/„Vég-telen”/