NAPÚT 2008/3., 69. oldal
Tartalom
Valyon László
haikui
Végh Sándor
haikui
Végh Attila (vegha)
Te vagy, akire
a szívem palettája
rászíneződött.
*
Kezedet fogja;
de nem érzed, hogy régen
eltávolodott?
*
Már régen nincs hó,
tudod, hogy mit jelent ez?
– létünk olvadó.
*
Most vágott fűben
még a friss zöld illat is
ketté van szelve.
*
A Holtak útja
nincs kikövezve. Testünk
el is porlad rajt’.
*
Éléskamrából
szegény emberre borult
ki az üresség.
*
Ott járt, ahol a
Tavasz se járt még, arca
csupa hóesés.
*
Üvegszárnyakat
kaptam; csilingelt, csörrent,
eltört, zuhantam.