NAPÚT 2008/4., 59–60. oldal
Tartalom
Miklavž Komelj
[a paripa, min a Halál nyargal…]
Ruzsicska Mária
A búcsú
Boris A. Novak
Lipicaiak
In memoriam Edvard Kocbek
Mester, szavakba foglaltad a lipicaiak erejét, a pazar lovakét,
mit kifejezni képtelenség… De amikor először hallottam
nyeríteni őket, megrendített e rejtély. Ott, a lóistálló
karámjában, eleven lángnyelvként lobogtak. És illatuk
honnan oly ismerős, persze, gyermekkori álmom töredéke? ¦
láthatatlan sztyeppék burjánzó képét idézte,
hol őseink istenekként tisztelték e hátas jószágot.
Most már tudom, a lovak szeme végtelen mély és szép,
távolabb látnak. Amikor orrukat szél-jelek rezgetik,
a mindenség leheletét érzik. Zúzmarák, füvek és üldözők
mozgására fülelnek. Szülőhelyük, a Karsztok szörnyen
lemeztelenített kövei felett, patáik szikrája megcsillan. Az idő
sodrában vad, előre nem sejthető a vágtuk. Micsoda
erő-mező az izmok szövete! Mily fényes és selymes sörényük,
fehérlő fény, tündéri bőrpáncél, fekete, mint az éj!…
Mester, igazad volt: udvari tréfacsinálók, léptük ritmusa
elbűvölő és csábító, a dámákkal táncot ropnak, az urakat
kioktatják, ki itt az igazi uraság. Idomíthatod, mégis
zabolátlanok. Csak a maguké. Senkié. A végzet hatalma a bóra
korbácsával hajtotta őket a Karsztok bölcsőjébe… A hársfa-
sorok kapuboltozata alatt kecses vágtával már századok óta
nyargalnak szemközt a dicsőséggel. A bécsi udvar ceremóniájának
játékos mesterei. A változások szele elől nincsen fedezékük.
A harcokban megtizedelten: győztes fehérek, sörényük halált rejt…
Mester, hatalmas himnuszt írtál a lipicaiakról, korunk már
képtelen zengőbb dalba foglalni őket. Irigyellek. Látomásod,
a képzelet építette történelem, még az igazság szívritmusára
énekel, az idő azonban megváltozott. Lelkes szavaid
kiválasztottairól semmi jó hírt sem tudok közölni.
Azt állítják, hogy most már nincsen mikrofon a falban.
Senki se hallgatja a csendet, mely a sorok közt lappang.
Nekünk a mennyet mutató madár a határtalan szabadság
megpillantásakor lebukott. S e szent állatok beszédét itt
már senki se érti… Talán Noé bárkáján egy ismeretlen,
kedvesebb és szebb partok felé tartanak…
Lukács Zsolt fordítása
Boris A. Novak (1953, Belgrád) költő, drámaíró, esszéista, műfordító. 1991–1996 között a szlovén PEN elnöke. 1998-ban Monika van Paemellel megalapította Lipica Barátainak Szövetségét a lipicai lovak védelmére. Eddig 63 könyve jelent meg. Számos irodalmi díjban, köztük a Prešeren-díjban (1984) is részesült.