NAPÚT 2008/4., 101–102. oldal
Tartalom
Nagyatádi Horváth Tamás
Örök biztató • Sötétlő télbe • Müszterion • Oranta
Vinklmann Attila
Naplótöredék • Számadás félúton • A tékozló fiú
Tari Gergely
Barátaim tanácsára
Régen azt írtam volna:
nem számít.
Ma már csak össze
vagyok zavarodva.
Új személyiségem,
szinte bevált, s
meg-megadatik
az értelmes
kommunikáció.
Eszternek
A levegő karomban porcelán már,
s ruháid vagyonában bolonddá lettem.
Csupasz karomban csak a te véred
folyna, míg meztelen testemen álmodba
halnál, hogy újra, újra enyém légy.
S a holt világ képzetei közt, buja szellőm
fénybe porlad, s
szirtek fokán vigyáz rád, hogy le ne ess;
Barna tincseid közt
a holdfényszerelem!
Eszter vége
Ma is lengén öltöztél,
csak a fagy leplezte komorságod.
Majdnem elhittem, hogy tudunk lélegezni,
talán víz alatt, talán víz felett.
Aztán ma eltörtem a jelen szentségét,
hagytam, hogy elnyeljen a furcsa érzés,
hogy elsírd magad. Mit hagytam?
Kiprovokáltam, hogy bánhassam.
Bántottam a kedd délutánt, bántottam
a jövőt, megöltem. De boldog leszek.
Eszter fekve
Lefekvés előtt magáról
beszélt, altatót dúdolt
nekem a megnyugvás.
Gondolata néma fahéjillat,
szíve a legszebb,
a vágyódó,
a szerelmes ábránd.
Eszter sebei
Jó éjszakát, hintette apró szemcséit
forró verandámra gondoskodó
személyed, s hited szerint lerendezted
az érintkezés múló élvezetét.
Szemedben gyilkoltam meg a telet,
s tested hűs remegése
vetkőztette le pironkodó természet
hullámzó levelit, bohó színészem.