NAPÚT 2008/5., 9–12. oldal
Tartalom
Propszt Eszter
Kalász Márton
Metszetek, haláltánchoz
Valeria Koch
A gyermekkor üveggolyója
Rég elgurult már
a gyermekkor üveggolyója
s benne egy kislány
szőke eszmélése
a tóban nyugszik
sok éve sápad
dobog még a magva
bár nem süti a Nap
Rég eltörött már
a gyermekkor üveggolyója
s benne a kislány
kék szeme sötét ég
behavazva nyugszik
az öröklétben
elveszett ösvény
lelkek homokján
(1978)
Levél a világ nagy öreg uraihoz
szeretnék még élni
gyerekeket szülni
májusban táncolni
virágot locsolni
és nem szétesni
szépen öregedni
magas kort megérni
mint Önök
(1985)
Szomorú keringő
hát a szerelemnek is vége
színes virágágyások
szótalan hervadása
bármerre nézel csak
agyagot láthatsz
bármerre fülelsz csak
mák kotyog gubóban
ideje imádkoznod ma éjjel
vetkőzz le
húzódj be
az élet fut tovább
(1984)
Ember Mária fordításai
Szerelem a kávéházban
A ragadozó
belép a terembe
gyakorlott léptekkel indul
az asztal felé
helyet foglal, kávét rendel
tejszínnel
tekintete falánk
tekintete vad
megérkezik a kis dáma
kezét a ragadozó megnyalja
kávét rendel neki
tejszínnel
a dáma végigsimít bundáján
s nevet
miként mindig, ha
elvérzik.
(1986)
Szenvedély ellenállhatatlanul
Szeress a tengerben
szeress a homokban
szeress a holdfénynél
bozótos vadonban
Szeress engem még jobban
szeress engem szaporán
szeress engem könyörtelen
akár a folyami ár
Szeress engem holtomban
szeress engem betegen
szeress engem ínségben
hálám nélkül kedvesem
(1992)
Ki vagy
Buddha?
Jahve?
Allah?
Jézus?
Világszellem?
Akarat?
Egy vagy?
Vagy a mindenség?
Semmit sem tudok rólad
csak azt hogy hiányzol nekem.
(1992)
Érdi Gabriella fordításai
Elégia
Apám, mondd: szörnyű volt az út a túlsó partra?
Jött a Sötét Angyal, vajon, hogy átkísérjen,
vagy ezt is egyedül kellett már megtenned,
csak kórtermi csempék bámultak hidegen?
Apám, milyen sivár
ez a virágcsodákkal elborított sírod,
melynek alázattal adtad át a tested,
mert csődöt mondott itt a tudomány
s megmenteni még a szeretet sem tudott –
Meg-meglebben előttem kérő arcod.
Mondd, könnyebb ott neked most, bátor szenvedőnek?
Szárnyakat kapva jársz tisztáson, mezőkben
nyíló virágok közt, eltévedt agronómus?
Léted folyama
homokba fúl az űrben.
Felhő lettél, könnyek, eresz csordulása.
Mindenben ott vagy
szerény darabja Te a mindenségnek – elhangolva mássá.
(1981)
Ember Mária fordítása