NAPÚT 2008/5., 39–42. oldal
Tartalom
Engelbert Rittinger
Ma egy olyan úr lennék…
Josef Michaelis
Agónia • Ördögűzés • Visszapillantás • Sváb asszony Baranyából • Segítőkészség • Költészet • Őszi elégia • Ódacserepek
Koloman Brenner
Örökké velünk
(In memoriam Engelbert Rittinger)
Okos szemeit
lecsukva pihen
úgy, mint még
életében soha.
A fejét lehajtva
torkát köszörülte
és gyengéden érdes hangja
egy izzó mondatot suttogott,
melyen elmélkedhetünk
Te itt maradsz
örökké velünk
Czövek Andrea fordítása
Sopron
Szeretett város az ókor
illatát lehelő barokk
cirádás mint főnix a hamuból
új életre keltél holttá merevítő
évek sora után újra élet-
jeleket adsz de mozdulataiddal
akként vonzod a pillantásokat
mint a kurvák teszik
Gyűlölt város te ahol a beton-
tömbök közt élni nem lehet s ahol
a pázsit elaszik a nyár tüzében
mint a remény a szívekben holott
sistergő kolbász- és Marlboro-illat
szálldos a Fő téren a Szentháromság-
szobor körül botorkál valaki
de fenyveserdőkben csönd honol
Szeretett város örökzöld-koszorús
feltarthatatlan rohan az idő
tova de a végtelen érintése
nyakszirtünkön s az asszonyok akár
a fagylalt édesek és ragadósak
a heves nyárban s különös utóízt
hagynak maguk után amitől később
szégyenkezünk csak súlyos álmainkban
Gyűlölt város élő halottakkal akik
mozdulatlanul csoszognak tova
a macskaköveken Liszt és Haydn
ütemeire mint marionett-
bábuk lelógó fejjel nyakkendősen
hamis prófétáktól elámítottan
az életen át pedig a Fertő-
tó habjain hattyúkat ringat
Kerék Imre fordítása
Sopron 2
A teheneket megfejik mégis és
melegítőben vigyorog egy barna arc
a mell göndör szőrei közt
napfény csillog láncba verve
pedig a szolárium rég elcsalta
kuncsaftjait bár a bódék előtt
a strandon a pirosra sült sörhas nem ezt
hirdeti halálra tömik a hattyúkat
jóakaró tökmagok akik aztán sosem
látnak többet érdeklődés híján remélhetőleg
mindjárt zöld a napi kipufogógáz adag
az orrba a pórusokon át szívódik
fel ízlésük kolosszális üvegei
kótyavetyélik el az időt elütő és a fejet
butító kellékeket egy szeplőszomorú
klarinét küzdi magát a főtéren át
turistahúsos galambokat zavar valaki fel
DE EZ MIND ELMÚLIK
mint a sok dugó a határon hisz Európa felé
masírozunk városunkkal az élen de a fitness-centerben
mindenki egyenlő a borotvált fejekről nem tudni
hogy az apa Schmidt volt egykor vagy magyar ember
Erdélyből származó minden egy ahogy a sörfajták
is langyosak mind nyári ricsaj a játék utáni
jó kis farce kedvéért még elkurjantják
a német neveket a nyakkendők egyre hanyagabb
lógnak és a kitűrt ingek édes kis tokáknak
nézhetők a sarki nonstop boltból
felvirágoznak a szomjak eloltva mind
mint a toronyban a lángok a vészjelzés után
mely házaink csak beárnyékolja őrködés helyett
Vágó Marianna fordítása
Mind
Az üres szavak
mind elkoptak
a játéknak
vége már rég
csak te
és a fájdalom
ti
maradtok nekem
Vajda Károly fordítása
Vasárnap délután
Kikristályosodott bölcsességek ködösítik a levegőt
csak nem hagyni árulkodó jelet
vasárnap délután ikrák csöpögnek
csikorgó dal művészettől tajtékzó
kopár léptek utóvéd nincsen
két kéz ölemben csupán sajátom
Seregély Ágnes fordítása