NAPÚT 2008/6., 80. oldal
Tartalom
Miklóssy Endre
A falanszter és az eszkimók között
Kemsei István
Téli reggel
Károly György
A Gerbeaud teraszán
– Határtalanul Meggyőzőnek –
Ásítoztam melegtől, unalomtól,
mikor feltűnt a nő s a legjobb tompor.
Csak ültem bambán, lélegzet-szegetten,
állam le és a székről majd’ leestem;
nem is far ez, tat! – sóhajtottam akkor,
s mint átkos álom, elinalt az aggkor,
s ott lenn melegség járta át a testem,
s az újjászületésben hinni kezdtem:
feléled, ki meghalt, s szerelmi kedvem
virul, mint kardvirág, katáng, agávé,
és átképzem magam Casanovává.
De jaj, az ember mi dologra retten!
éljen bár Wimbledonban, Budapesten:
ölembe ömlött az a fránya kávé.