NAPÚT 2008/7., 63–65. oldal
Tartalom
Gombár Endre
Minden másként lesz • Tereld vissza a tengert • Átváltozások
Csokonai Attila
Kinderszenen • Hárfásokról, karmesterekről és más protekciósokról
Pápay Eszter
Szélpalota
Kertünk alján…
Kertünk alján három macska:
kormos, szürke és egy tarka.
Lustán lóg a farkincájuk,
nagy munka már nem vár rájuk.
Ma már egyet hemperegtek, –
nárciszok közt elhevertek,
megmászták a körtefát,
bosszantották a kutyát,
fogtak három egeret,
s nyávogtak is eleget.
Szélpalota
Bércek szélén szélpalota.
Szélúrfiak járnak oda.
Széles kedvük abban töltik:
kurjantásuk száll a völgyig.
Vendégeik: széltündérek.
Szélhárfáznak szélzenészek.
Míg az úrfik nótát zúgnak,
a tündérek összesúgnak:
Helyre legény mind a három!
Vígan fütyül télen-nyáron.
Mind a három szintúgy helyes:
csak ne volna ilyen szeles!…
Ha akarom…
Ha akarom, hajós leszek!
Úgy járom a tengereket.
Nem is hajós, inkább bálna!
Beúszom az óceánba.
Ha akarom, elrepülök!
Táltosröptű gépre ülök!
Nem is ülök, inkább szállok!
Madárszárnyon vitorlázok!
Ha akarom, hazatérek!
Megeszem a főzeléket.
A fogamat is megmosom.
De csak akkor, ha akarom!
A tekergő szörnyeteg
Szörnyen sziszeg,
úgy fenyeget.
Lábam körül
itt tekereg.
Nyakon csípném,
hogyha tudnám,
jó erősen
megcsomóznám.
Bátor vagyok,
most sem sírok.
A cudarral
mégsem bírok.
Mert belőlem
csúfot űz ő:
ez a rosszcsont
cipőfűző!
Alma vagyok…
Lenyeltem egy almamagot.
Félig máris alma vagyok!
Orcám piros, formám kerek,
mosolygok rád, mint egy gyerek.
Ma talán csak alma vagyok.
Holnap? Fává magasodok!
S hogy az időm jobban teljen,
kibontom száz virágkelyhem.
Kelyheimben gyümölcs érik:
szét is osztom, hogyha kérik.
Felhők felé fellibbenő….
Felhők felé fellibbenő,
leheletnyi pitypang-ernyő!
Ha tehetném, veled szállnék,
könnyű volnék, mint az árnyék.
Sorsomat a szélre bíznám,
jelemet az égre írnám,
messze tájra hírt is vinnék,
hol földre ejt, megpihennék.