NAPÚT 2008/8., 99–101. oldal
Tartalom
Király Zoltán
Vitézi ének
Szalai Zsolt
Kimetszés; biciklizés
Csepregi János
Ballada egy elárvult lélekről, ki e rút világnak búcsút int
(ócska és panaszos fohász közhelyekkel és kozmetikumokkal)
ha otthon az előző havi
AVON-katalógus
mit suli előtt
anyu táskámba tesz
ha új fényképeim gonosz
gúnykacaj kíséri
mert a drogériában
skincleart nem lelek
ha a szépségverseny
büszke iskolánkban
babért számomra
idén nem terem
ha szerelmes levél
heteken át nem vár
mikor a tanteremben
padomhoz lépdelek
ha már összesúgnak
hátam mögött a csajszik
s elárul Tóth Zolee is
ki egykor szeretett
s ha akadnak kik
nem jelölnek vissza
nevem mellett törlésikonra
lel a klikkelet
én enni kezdek akkor
bánatomra orvosság
te leszel hű barát
kalória
s nem érdekel
ha nem jön rám többé
miniszoknya
s ruházatom csupa
diszharmónia
jó fánkok, mézes zserbók, islerek
adjatok majd nékem enyhülést
diétás termékek tűnjetek utamból
nem kívánom látni képeteken
a szánalmat
s a megvetést
Mintha a képernyők előtt…
(neolitikus szappanlíra-kezdemény)
mintha a képernyők előtt
valakik ülnének
úgy nézek én is szerteszét
kiszólok néha a publikumnak
ha csökkeni kezd a nézettség
az utcán elmorzsolom olykor
néhány mihaszna könnyemet
aggódjon csak a sok kérub s szeráf
az égi lobbi még jól jöhet
s e szerény és jó fiúnak
mit hoz vajon a folytatás?
az epizódok csak jönnek-mennek
de nem köszön rám a változás
így élek én magányosan
a patyolat csendje magába zár
az ipari vasaló egyetlen társam
s csak remélni tudom
hogy egyszer majd
végre rám talál
az én egyetlen
Lüszéliaszantosz Detre Annamáriám
Hangok a falból
(pszichotikus kalandozás a lakás mélyén)
a Sátán műve állíthatom
hogy egyre-egyre
csak csöpög a csap
hogy a spájzból
eltűnt minden konzerv
s a polcok közt
csak az űr matat
tudom, lassan tágul
bennem a horizont
lassan
hisz Lóri
gúnyosan röhög
a Sátán műve
minden-minden
a papagáj figyel…
– jól tudom –
s én beleőrülök
bizony kívül rekedtem
önmagunkon
s hangomra immár senki
nem figyel
tudtomon kívül
emeletesre nő az ágy
míg a többi bútor
szendereg
de elhallgat néha
a kenyértartó
nem száll a radiátorból
a gyermek éneke
a nejlonzacskó
sem szólal meg többé
a fotel ölén
fáradtan
megpihen