NAPÚT 2008/8., 102–103. oldal
Tartalom
Csepregi János
Ballada egy elárvult lélekről, ki e rút világnak búcsút int • Mintha a képernyők előtt… • Hangok a falból
Sütő Csaba András
pillanatképek (hónaljból fotózva)
Szalai Zsolt
Kimetszés
a horgason föl, kimetszett sarj
fölkanyar szorongásod – nekigyürkőzöl
az akármerről szembefújó szélnek
kerékpárnyomok a szabadság utca poros süppedő homokútján,
az eltérítő környékén jársz, vad dzsindzsásba visz a bicikli,
máshonnan érkezel, van otthonod,
átbuksz a horgason, reméled: visszafordít
a buszmegálló, a templom;
szétvert várófülke, érkezőt nem marasztaló firkált bodega előtt pihegsz,
a kitaposott úton csak átgurulsz a csárdasorra,
de addig,
valaki a mélykút utcából,
ha megismerne még
(nem várták vissza, izzadság és arcszesz bódulatában, érkezés-e ez egyáltalán,
beállt vádlija vérét szívják a szúnyogok, hogy megnőtt, nem tudnak róla mást)
szétloccsannak emlékeid
sör képzel a csárda teraszára
korsód töltöm kortyaimmal
komlóhát pa
komlóvölgy akácos no
nedves burján bokros irtás :) rá
ma
hová nem vezet út
három cseresznyefa áll
széttaposott magok a gazban
biciklizés
lábbal hajtja a háromkerekűt, fut vele
muskátlibokrok földszaggal telített illata
kavicsbetonon zörög az összedrótozott
kopott, tömött gumis kerék
őrült körök árkok barázdálják az udvart
a verandáról
(és még ezerféleképpen birtokolható a veszíthető)
kósza fűcsomók fordulnak a szaporázott léptek nyomán
piros szandálban lábujjai közé, talpa alá eszi be magát a por
rázná söpörné
mossa az udvari csapnál
szétspriccelő vízsugár körül döngő méhek a nádtetőből
gyermekkora emlékeire ráborul a szomorúfűz