NAPÚT 2008/8., 104–105. oldal
Tartalom
Szalai Zsolt
Kimetszés; biciklizés
Karácsonyi Zsolt
Ússz, Faust, ússz
Sütő Csaba András
pillanatképek
(hónaljból fotózva)
rövidnadrágban, szélfésült hajjal
nagyapám barkácsolta fakarddal
a megnőtt, gondosan öntözött,
szerelmes tavaszra bimbót vető,
kinyílt tulipánhagymák előtt
készen a mészárlásra
levágtam aztán, egy szálig mind;
és ma csókolnám, ölelném zöld száruk
fölé hajtott sziromkelyheik
*
indiánusnak öltözve hasmánt a zongora alatt
amin az istennek se akartam gyakorolni
a vadnyugat, a távoli
ismeretlen gyerekhazugsága
a tévéből képzelt való
kezemben műanyag colt
*
játszótéren, libikókán
néha súly nélkül
egyensúlyoztuk
emberek nélkül középre
aztán erről is letettünk
és újra kénytelen kelletlen
avászkodtunk fel, meredten
szél billentette el? önsúly? egy arra tévedt kéz?
tanulság, utólagos, a libidóka billegni fog
*
iskolában délután
tornapadon edzés végett
sorban mondják a társak
a szerelmesek féltve őrzött
nevét
meghülyülök – hivatalból –
nem és nem vallok én
mondanám, de megsérteném
úgyis tudom, most már tudom;
magam védtem, védeném
*
Győr környéke buszmegálló
bonbonmeggy és hallgatás
aztán beszéd mélyből kisza-
kadó szavak hasznasincs
érvelés balfasz helyzet tiszta gáz
meg bonbonmeggygőz
szilveszter van meggondoltam
de mintha falnak mondanám
legalább a bonbonmeggy győz
egy elfutó kisikló gőzös
után szívlapáttal dobált szénkupac
szemem elől minden lábam alól talaj
*
szoknyás, nadrágos délután
üléseken hagyott női testnyomat,
néhány pillanatnyi ködlő remek;
relatív materializmuskotály
az élet sója spenótot főzött viszonzásképp
el-elöntött némi szelíd harag
felkelt bennem cserregve
a gyorsulva, egyre lassulva,
de a bekövetkező megállás
melankóliáját pörgésekként
festő néminemű indulat
ez a letaposott,
kátyús ólakban
jobb időkre tartogatott
kamatos kamat
(az ipszilon az utolsó sorból – két helyütt – kimaradt)